szakértő
szakértő [k-é] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e] -bb
1. Olyan <közösség v. ritk. személy>, amely v. aki alaposan ért vmihez mint szakmájához, ebben szerzett szakértelme átlagon felüli, s amelynek v. akinek véleményét szakmai kérdésekben ki szokták kérni. Szakértő mérnök véleményét kérdezték meg. Szakértő bizottság utazott a helyszínre. Fenyegesse meg, hogy az ő költségére hív össze szakértő bizottságot… (Gárdonyi Géza) || a. Olyan <közösség v. ritk. személy>, amely v. aki műveltsége, gyakorlata alapján kellően tájékozott vmiben, s hozzáértően tud értékelni vmit. Szakértő közönség előtt bemutatták az új filmeket.
2. Szakértelemre, kellő hozzáértésre valló. Szakértő észrevétel, megjegyzés. Szakértő szemmel nézegette. Mély hangja most már úgy elmélyült, hogy csak szakértő fül hallhatta meg minden szavát. (Krúdy Gyula)
3. (választékos) Vmiben kellően gyakorlott. Szakértő kezek szabályszerűen elkészíték tafotából a ballont. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e] Szakértő személy. → Igazságügyi szakértő; jogi, műszaki, pénzügyi szakértő, → törvényszéki szakértő; szakértő vmiben; a szakértők véleménye; szakértővel megvizsgáltat vmit. A szakértők megállapították, hogy… Minden ilyen tárgyalás a tanúk, szakértők és ügyvédek egész raját mozgósítja. (Ambrus Zoltán) Úgy megválogatta a bőrt, mint egy szakértő. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): borszakértő; fegyverszakértő; írásszakértő; könyvszakértő; orvosszakértő.
szakértősködik.
