szakít
szakít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas (eredményhatározóval) Húzással, feszítéssel, nyomással v. más módon két v. több részre különít vmit; tép. Kétfelé szakította a füzetet. A levelet fel sem bontották: kétfelé szakították. (Gárdonyi Géza) || a. (tárgynélkül) <Gyermekjátékban> a láncszerűen összefogódzó gyerekek sorát nekifutva testének lendületével, erejével szétválasztja. Adj király katonát! – Nem adok! – Ha nem adsz, szakítok! || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Csoportot, közösséget, tömeget> érzelmeire hatva két v. több részre oszt. A királyválasztás kérdése a nemzetet két részre szakította. Az újság, hogy Annának valami kérőféléje akadt, nem maradt titokban, megtudta az egész ház, s a lakókat két pártra szakította. (Kosztolányi Dezső) || c. tárgyas (ritka, költői) Kiszakít (2) Zengj tehát, zengj, édes lantom… Légy vihar, mely haragjában Ősi tölgyeket szakít. (Petőfi Sándor)
2. tárgyas <Virágot, gyümölcsöt a száráról, ill a fáról> letépve levesz. Gyümölcsöt szakít a fáról. Rózsát szakított a kertben. Én hát szakítok egyet a gyümölcsből. (Madách Imre) || a. Egy részt, darabot letép vmiből. Szakít egy szeletet a papírból.
3. tárgyas (népies) Kenyeret szakít: a kenyértésztát egy-egy kenyér súlyának és alakjának megfelelő darabokra tépi v. metéli. || a. (tárgy nélkül) (népies) Éppen szakítottam, amikor jött a szomszéd.
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Időt> arra szán, hogy tudjon vmivel foglalkozni, vmit megtenni. Majd szakítok egy kis időt, és elmegyek hozzád. Egy pár évet… minden fiatal ember szakíthat a hazája szolgálatára. (Jókai Mór) Annyira elfoglalt a pusztai élet sok öröme…, hogy levélírásra csak ma este szakíthatok időt. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Nagyobb összegből egy bizonyos részt> elvesz vmely célra. Lapom egy-egy számára 30 frt esik. Ebből én nem szakíthatnék versre 10-nél többet. (Arany János)
5. (átvitt értelemben) Végét szakítja v. (ritka) véget szakít vminek: a) hirtelen befejezi; b) hirtelen közbelépésével megakadályozza, hogy tovább tartson. Nem jössz vissza hát? | – Zeus uccse nem, ha békét nem szereztek S a háborúnak véget nem szakíttok. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az alispán úr végét szakította ennek a győzelemnek. (Jókai Mór)
6. tárgyatlan (átvitt értelemben) Szakít vkivel: megharagudott, neheztel rá, s ezért gyak. a másik fél akarata ellenére megszünteti vele a kapcsolatot, kül. a baráti v. a szerelmi viszonyt. Szakít a barátjával. Szakítottak egymással. Egy katonatiszt… megfogadja becsületszavára, hogy örökre szakít a leánnyal. (Ambrus Zoltán) Nem szakított [Ilkával]… végleg; hiszen asszony mégis csak kell. (Kaffka Margit) Éreztem, hogy jó volna szabadulni. [Esti Kornél] hatásától, s végképp szakítani vele. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Szakít vmivel: <személy> saját belső ellenállását legyőzve, felszabadítja magát vminek a megkötöző, lenyűgöző hatása alól. Szakít a múlttal; szakít bűnös szenvedélyével. Csodálatos, minő őrűlt nemünk! Ha előítélettel szakít, Vadállatúl rohan a kéj után. (Madách Imre) Édesapám szakított a faluval. (Móricz Zsigmond)
7. tárgyas (tárgy nélkül) (sport) <Súlyemelésben súlyt>a földről két karral hirtelen, egyetlen lendülettel a feje fölé emel, ránt.
Igekötős igék: átszakít; beszakít, beleszakít; elszakít; felszakít; félbeszakít; kettészakít; kiszakít; leszakít; megszakít; összeszakít; széjjelszakít; szétszakít; végigszakít.
szakítható; szakított; szakíttat.
