szalonképes
szalonképes melléknév (kissé választékos)
1. (1945 előtt) Osztálytársadalomban olyan <személy>, aki a polgári v. a nemesi osztályba illik, tartozik v. oda befogadták; jól nevelt, beszédében, öltözködésében, magatartásában választékos. Szalonképes ember, ifjú. A nyelvnek, melyen írunk, beszélünk, törvényeire sajátságaira gondolni: mily pedantság [= pedantéria]! Melyik… szalonképes ember teszi ezt! (Arany János) || a. (1945 előtt) Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Szalonképes fellépés, kifejezés, modor, öltözet, ruha, tréfa. A Honderűben Horváth Lázár szalonképes élcekkel… fordult az új irány ellen. (Jókai Mór) || b (átvitt értelemben, gyak. tréfás) Társaságban való megjelenésre, vendégek fogadására alkalmas öltözékben, ill. egészségi) állapotban levő <személy>. Várj, kabátot veszek, hogy szalonképes legyek! Náthás vagyok, az ember ilyenkor nem szalonképes.
2. Szalonképessé tesz vkit, vmit: a) (elavulóban) nyers, modortalan, faragatlan embert v. embercsoportot finomabbá, a társas élet szokásainak megfelelővé nevel; b) (átvitt értelemben, ritka) ellenszenves, megvetett, rossz hírű embert, intézményt, embercsoportot a közvélemény előtt tisztára mos, elfogadhatónak tüntet fel, tisztességesnek álcáz; c) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) vminek, ami a maga kendőzetlen valóságában az illembe ütközik v. sérti a kényesebb ízlést, olyan jelleget, külsőt ad, amely bárki számára elfogadhatóvá teszi. Szellemes előadásával a legpajzánabb viccet is szalonképessé tudta tenni.
szalonképesség.
