szapora
szapora melléknév és főnév
I. melléknév ..rább, ..rán
1. Gyorsan sokasodó, bőséges szaporulatú <ember, állat>. Szapora család: olyan cs., amelyben sok a gyerek. Szóláshasonlat(ok): szapora, mint a → a nyúl. Zenobia… megmutogatta… a gyümölcstermő pálmaerdőket, a szapora nyájakat. (Jókai Mór) Szaporák az ilyen [emberek], mint az egerek. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) Hamar tenyésző, bő termést adó <növény>. Szapora búza; szapora fű.
2. (népies) Olyan <tápanyag>, amely elkészítés, főzés közben megduzzad, térfogatában megnövekszik, jól szaporít. A köles szapora étel. Nem elég szapora ez a liszt. || a. (népies) Laktató, kiadós <étel, ital> A galuska szapora étel. Valami jó szapora levest adott a gyerekeknek. Bor-szedni jár a vén kupec… Hordószagút-mit nem visz el; – S ha önkint nem ereszti fel, Hogy sok legyen, szapora: Nagyon kapós a bora. (Arany János)
3. Olyan <folyamat, sorozat> amelynek egyes mozzanatai, tagjai sűrűn követik egymást. Szapora érverés, fosás, kopogás, lélegzés, menés, ritmus, villámlás. A poharak szapora csengése, a muzsika szilajsága paradicsomi boldogságba varázsolták a két… rokont. (Tolnai Lajos) Most nem az evésnek van az ideje, hanem a szapora menésnek. (Móricz Zsigmond) || a. (rendsz. többes számú főnév jelzőjeként) Egymást gyorsan követő <történések, mozzanatok>. Szapora léptek, ütések; szapora könnyek. Egymásra szapora csókokat hintenek… (Csokonai Vitéz Mihály) Szapora öltésekkel varrtam pici gyerekruhát. (Kaffka Margit) Szapora léptekkel mennek, elérnek s lassan előznek egy kis csoportot. (Nagy Lajos) || b. (népies) Gyors, bőven áradó <beszéd>. Kezdi a mesélést szapora szóval. Látszott Balázs úron, hogy az érkezettnek szapora kérdései… nem kedvesek neki. (Gárdonyi Géza) A papucsos menyecskének megered a nyelve, és szapora beszédbe kezd. (Tömörkény István)
4. (népies) Szapora munka: hamar elkészülő olyan m., amelynek van látszatja, eredménye.
5. (ritka) Sok, sűrű. Arcának és homlokának szapora redői furcsa alakká tették. (Eötvös József) De midőn halványabb lett reggel a fáklya, Szaporább a füstje, kevesebb a lángja: | Toldinak mindjár’ lelohadt a kedve. (Arany János) Ezernyi fajta népbetegség, | szapora csecsemőhalál, | árvaság, korai öregség… | nem elegendő, hogy kitessék: | föl kéne szabadulni már! (József Attila)
6. (ritka, költői) Vmiben bővelkedő, gazdag. S lőn [= lett] új idő… Reményben gazdag, tettben szapora. (Arany János)
II. főnév ..rát, ..rája
1. (népies) Szaporulat, növekvő mennyiség. Nincs szaporája: a) nincs látszatja, nem mutat semmit; b) nincs belőle haszon. Édesanyám még nullás lisztből sütötte a kenyeret; azt mondta: annak van szaporája. (Móricz Zsigmond)
2. Szaporákat lép: gyorsan lépeget.
3. (népies, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Hasmenés. Jöjjön rád a szapora!: <szitokként>. Rájött a szapora.
4. (táncművészet, elavult) Gyors ütemű tánc, a koszorú nevű XIX. századbeli magyar tánc ötödik figurája.
5. (irodalomtudomány, elavult) Három rövid szótagból álló versláb: ˘ ˘ ˘; tribrachys. Pl.: sze-re-tet.
Szólás(ok): ld. malom.
