szárad
szárad tárgyatlan ige -t (-ott), -jon
1. <Nedves, nyers tárgy a melegtől> nedvességet (el)veszítve, fokozatosan száraz lesz. A fehérnemű a kötélen szárad. A napon gyorsan szárad a ruha. Renden szárad a széna. (átvitt értelemben, régies) Az akasztófán szárad: felakasztják, az akasztófán végzi életét. Nedves tömlöcfalról sok víz csorga rája, Kivették száradni az akasztófára. (Petőfi Sándor) Csontkeménnyé száradt a föld. (Vajda János) Száradt a ház. A lakók beköltöztek. (Babits Mihály) A manikűrös lány… még rá is lehelt a hölgy finom lábujjára, hogy gyorsabban száradjon körmén a kármin. (Hunyady Sándor)
2. Vmire szárad: <cseppfolyós, lágy anyag> egy részének elpárolgása közben vmire tapadva, szilárddá válik. A vér a ruhájára száradt. Huszonkilenc ember vére Száradt a piac kövére. (Petőfi Sándor) S vagy sikerül végre bevennünk a várat, Vagy kiontott vérünk e kövekre szárad. (Arany János)
3. (túlzó) Vmihez szárad vmi: megszáradva vmihez tapad vmi. Csontjához szárad a bőre: annyira lefogy, vki, hogy feltűnően (ki)látszanak a csontjai. Ínyéhez szárad a nyelve a szomjúságtól. || a. <Zöld élő fa, növényzet> nedvességét fokozatosan elveszíti, és lassan elhal. A fa ágai száradni kezdtek.
4. (átvitt értelemben, rosszalló) <Állandósult szókapcsolatokban:> Vkin v. vkinek a lelkén, lelkiismeretén szárad vmi: őt terheli érte a felelősség; vkinek a → vére a kezén szárad. A másik kettőn nem is száradt rajta semmi, mert mindig egy bűnbak kell a világnak. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek a nevén szárad vmi: <vmely elítélendő tette miatt> hosszú ideig gyalázat mocskolja be nevét, hírét. Becstelenség, gyalázat, szégyen szárad a nevén. || b. (átvitt értelemben) Nem hagy magán száradni vmit: szóval v. tettel tiltakozik vmely igaztalan vád v. sértés ellen. Nem hagyta magán száradni ezt a sértést.
Igekötős igék: beszárad; beleszárad; elszárad; felszárad; kiszárad; leszárad; megszárad; összeszárad; rászárad; széjjelszárad; szétszárad.
száradó.
