száraz
száraz melléknév és főnév
I. melléknév -an (-on), -abb
1. Olyan <tárgy>, amelynek a felületén v. részecskéi között nincs víz, nedvesség. Száraz fal, kövezet, talaj, út; száraz agyag, homok; száraz ruha, szivacs, törölköző; szellős, száraz hely; száraz bélyegző: olyan b., amely domború v. homorú jelet présel, nyom vmibe (főleg papírba); száraz bőr: a) nem nedves; b) nem zsíros bőr; száraz borogatás: meg nem nedvesített, meleg ruhával való b.; száraz dokk ←; száraz dunszt ←; száraz gőz: saját folyadékától elválasztott g.; száraz lakás: olyan 1., amelynek a falai nem nyirkosak, nem nedvesek; száraz lepárlás ←; (régies) száraz mérték: szemes, önthető, nem nedves áruk (gabona, só stb.) mérésére haszn. űrmérték; száraz pecsét: száraz bélyegzővel nyomott p.; (kereskedelem) száraz súly: vmely anyagnak, árunak nem nedves állapotban mért súlya; száraz lábbal: a) úgy, hogy nem kell vízbe, sárba lépni; b) (átvitt értelemben) minden baj, veszedelem nélkül; száraz úton: szárazföldi úton, nem vízen; szárazon tart vmit; szárazra töröl vmit. Jó anyja eléggé Zsémbelt rá; de akár a száraz falra marokkal Borsót hintett volna. (Fazekas Mihály) Az eljövendőt vártuk, aki csodát mível majd, megmozdítja a hegyet és a tenger színén jár száraz lábbal. (Karinthy Frigyes) Verejtékünk egy-egy cseppje | száraz földdel gyúrva egybe | búzaszem a búzaszáron… (József Attila)
2. Olyan növényei v. állati termék, rész>, amely eredeti víz-, ill. nedv(esség) tartalmát többé-kevésbé elvesztette; kiszikkadt, megszáradt. Száraz ág, avar, falevél, kóró; száraz bab, borsó; száraz bogyó (termés); száraz kolbász, szalámi. Ismét magyar lett a magyar, Bilincsét összetörte, Mint ősszel a száraz levél, Csörögve hull a földre! (Petőfi Sándor) Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? (Tompa Mihály) Tisztán hallom azt a… hangot, amit a dongó légy korcsolyázása okoz… egy száraz levélen. (Bársony István) || a. Olyan <növény>, amely az élettevékenységhez szükséges nedvet már nem tartalmazza; elhalt, elszáradt. Száraz bokor, fű, kóró. || b. Száraz fa: a) elszáradt fa. Minek nevezzelek, Ha megzendűlnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának… (Petőfi Sándor) b) nedvességet nem tartalmazó, kivágott fa, tűzifa. A száraz fa mindjárt tüzet fogott, s csakhamar elkezdett pattogni. (Mikszáth Kálmán) || c. Már nem tejes, teljesen megérett <szemes termés>. A kukorica szeme már száraz.
3. Olyan <tészta, sütemény>, amely az elkészítéskor puha, lágy volt, de eredeti víztartalmát elvesztve, keménnyé, szilárddá, merevvé vált. Száraz kifli, zsemle: száraz kenyér: a) már nem lágy kenyér; b) kenyér magában, más étel nélkül. Száraz kenyéren s szárított gyümölcsön éltek. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Olyan <étel, koszt>, amelyhez, ill. amelyben nincs leves, főzelék. Már egy hete száraz koszton él. Belénk… új életet öntött az a négy esztendős… bor, melyet száraz ebédünkre egy bikfa kulacsból ittunk. (Csokonai Vitéz Mihály) Telerakva iszákját három napra való száraz eledellel: útnak eresztették hazafelé. (Eötvös Károly) || b. (konyhaművészet) Száraz hús: <a zsíros, kövér hússal szemben> kevesebb zsíros részt tartalmazó, sovány h. Száraz marhahús, sertéshús.
4. Pára, nedvesség, csapadék nélküli <levegő, idő időjárás>. Száraz éghajlat; száraz fagy: dér, hó, zúzmara nélküli fagy; száraz hideg; száraz szél: esőt nem hozó sz.; száraz villám: zivatar, eső nélkül lesújtó v.; szárazon villámlik. Megérkezett a száraz fergeteg, s elborította porfelleggel… az eget és a földet. (Jókai Mór) || a. Vízben, csapadékban szegény <vidék>. Száraz vidék, terület.
5. <Láz, szomjúság miatt> nedvben szűkölködő, elepedt, kiszáradt <száj, torok, nyelv>. Száraz torka: mindig szomjas, mindig italt kíván. Már a nyelve is száraz volt a nagy szomjúságban. Hiába gúnyolták száraz gégének: nem akart inni semmi áron. (Reviczky Gyula)
6. (bizalmas, tréfás) Szeszes ital nélküli <étkezés>. Szárazlakoma; szárazon → őr [1]. || a. (tréfás) Olyan <ország>, amelynek területén szesztilalom van.
7. Könnyek nélkül való, könnytelen, könnyetlen <szem, sírás>. → Szem nem marad szárazon; száraz szemmel néz vmit: a) nem hatódik meg; b) nem tud sírni vminek a láttán. A királynak sincsen kedve lentmaradni: | Négy szem közt akarja Toldit elfogadni: Nem bízik magához (föl is azért megyen) Hogy a négy szem közzül kettő száraz legyen. (Arany János) Nem maradt itt talán egy szem se szárazon… (Mikszáth Kálmán)
8. (orvostudomány) Izzadmánnyal, váladékkal nem járó <betegség, tünet> száraz hurut; száraz keh ←; száraz köhögés; száraz mellhártyagyulladás. Meghűtötte magát…, utolérte a száraz keh, s majd elpatkolt bele. (Jókai Mór) || a. (orvostudomány, régies) Olyan <gyógyászati eszköz>, amelynek használata nem jár vérzéssel. Száraz köpöly ←.
9. (átvitt értelemben) Igen megfogyott, lesoványodott és összetöpörödött <test, testrész>. Száraz testű; száraz a teste. Száraz derekad Majd senki meg nem öleli, Csak a koporsónak deszkája (Petőfi Sándor) Az asszony… hadonászott száraz kezeivel fejem fölött. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) Szikár, sovány <személy, termet>. Magas, száraz nő. Jött Ali szürke lován, s nagy száraz termete látszék. (Vörösmarty Mihály) Az öreg asszony… egy magas, száraz, kissé meggörbült barna asszony volt. (Tolnai Lajos)
10. Kevés curkortartalmú, sem nem édes, sem nem savanyú, sem nem fanyar <bor>. Száraz asztali bor.
11. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki igen kevés v. semmi jelét sem mutatja mélyebb v. melegebb érzelmi életnek, kedélyességnek, humornak; rideg. Társaságban nem szeretik a száraz embert. Még most sem váltam oly szárazzá, hogy egy nőt mulattatni ne tudjak. (Kemény Zsigmond) Vannak szent és szenteskedő, szigorúan kegyes, de kegyesen száraz lelkek. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Az ilyen személyre jellemző, kedélytelen, elutasító, rideg <magatartás, viselkedés>. Száraz fogadtatás; száraz modor; szárazon megköszön vmit; szárazon felel. Nagy köszönettel tartozom – mondá Tengelyi szárazon. (Eötvös József) Valami száraz komolyság volt a hangjában. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben) Száraz humor: olyan h., amelyben az értelmi elem az érzelmivel szemben nagyobb hangsúlyt kap, gyak. az érzelminek szándékos háttérbe szorításával.
12. (átvitt értelemben) Olyan <tény, tényállás, gondolati tartalom>, amely nem indít mélyebb, hevesebb érzelemre, ill. amelyhez nem fűződik személyes érdek, érdeklődés. Száraz adatok, számok; száraz história; száraz tudomány. || a. (átvitt értelemben) Egyéni állásfoglalástól, személyes érdektől mentes, tárgyias, objektív <tény, tényállás>. A száraz igazság az, hogy… Ez nem tréfaság. | – épen nem! a legszárazabb valóság. (Vörösmarty Mihály) A száraz tény az, hogy madame Kriszbay vidáman trécselt szomszédjaival. (Mikszáth Kálmán)
13. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Változatosság, élénkség, színes részletek nélkül való, s ezért érdeklődésünket, figyelmünket lekötni nem tudó, untató, fárasztó <előadás, írásmű>. Száraz okoskodásokkal fárasztotta hallgatóit. Száraz stílusa van. Ha a címet… egyszerűen ide írom, ez sokakat elijeszt, még inkább, ha száraz kivonatot közlök. (Arany János) Az ideál s a száraz egyszeregy Okos könyvedben… karöltve megy. (Reviczky Gyula) || a. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Érdeklődést kelteni, olvasóit, hallgatóit lekötni nem tudó <előadó, író>. Száraz előadó; száraz író; szárazan ír. Mert élni szép, mert élni jó, hiába! | A száraz bölcselők bármit fecsegnek. (Reviczky Gyula)
14. (átvitt értelemben, ritka) Magában vett; puszta, merő. Kisasszony! én | száraz reménnyel nem tudlak tovább | éltetni. (Katona József) Édesanyám… örült, ha a száraz árat meg tudta adni (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -a (többes számban ritka)
1. (határozóraggal) A föld felszínének olyan része, amelyet nem borít víz; szárazföld. Szárazon és vízen: a szárazföldön és a tengeren egyaránt; ezt nem ússza meg szárazon: meglakol érte; szárazra lép; szárazra tett hal: a) a vízből, azaz életeleméből kivett hal; b) (átvitt értelemben) életelemétől megfosztott személy, aki olyan körülmények közé került, hogy képességeit nem tudja kifejteni, ezért csak tengődik; szárazra vontatja a hajót. A hajósok egy sziget mellé a hajót megkötik. A püspök maga múlatságára a szárazra kimegyen. (Mikes Kelemen) És akkor az Úr parancsolt a halnak, | ki Jónást a szárazra kivetette. (Babits Mihály)
2. Nem nedves, nem nyirkos, száraz (I. 1) hely. Szárazra tesz vmit. A szobapadlón vizet áraszt Hogy nem lelsz egy tenyérnyi szárazt. (Arany János) || a. (ritka) Vminek a száraza: vminek a száraz része. A ladik súrolja a nád szárazát.
3. Száraz ruha. Szárazba teszi a gyereket. Tekintetbe véve… a szakadó záport is, igazi megelégedettséggel vonult kunyhójába „szárazt váltani”. (Mikszáth Kálmán)
4. (állattenyésztés) Száraztakarmány. Szárazra → állítás. A disznót szárazra fogja. || a. (állattenyésztés) Szárazra állítja a tehenet: tejelését elapasztja, 6–12 hétig nem feji, hogy a tehén a borját jól tudja táplálni.
Szólás(ok): nem viszi el szárazon: meglakol vmiért; ld. még korty, puskapor, víz.
Szóösszetétel(ek): szárazdada; szárazoltó; szárazruhás; szárazsütemény; száraztelep.
