szárító
szárító melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami szárít (vmit). Szárító szél; a nap szárító melege; a tűz mellett ruháját szárító utas; a szénát szárító gazda; a bőrt szárító tímár. || a. Olyan <eszköz>, amellyel szárítnak (vmit); szárításra való. Szárító készülék. || b. Olyan <módszer>, amellyel a szárítás történik. Természetes és mesterséges szárító eljárás.
2. Olyan <helyiség>, amelyben vmit szárítanak. [A szikla] üregeiben olyan hőség van, min egy szárító kemencében. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) (Vmit) szárító személy. A ruháját szárító közelebb ült a kályhához.
2. Gép, készülék, amellyel vmit szárítanak. A nyers és nedves papírt beteszik a szárítóba.
3. Helyiség, amelyben vmit szárítanak. A dohányt berakták a szárítóba. A szövetkezet új szárítót épített. || a. Üzem v. üzemrészleg, amelyben vmit szárítanak. A friss téglát égetés előtt bevitték a szárítóba. Háromemeletes a szárítóm, tizenhat legényem van munkában. (Eötvös Károly)
4. (népies) Olyan tárgy, eszköz, amelyen vmit szárítanak. A szárítón lógnak a bőrök. Olyan volt a képe, mint a ripacsos tök a szárítón. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. szárítóállvány; szárítódob; szárítófesték; szárítógép; szárítóház; szárítóhelyiség; szárítóhenger; szárítókályha; szárítókamra; szárítókötél; szárítóolaj; szárítópadlás; szárítópajta; szárítószekrény; szárítószer; szárítószoba; szárítótorony; szárítóüzem; 2. hajszárító; szakállszárító.
