szárnyas
szárnyas melléknév és főnév
I. melléknév
1. Szárnnyal ellátott, olyan, akinek, aminek szárnya (I. 1, III. 2a, 3, 4a, 5) van. Szárnyas angyal, állat; (elavult) szárnyas marha: baromfi; szárnyas ló; szárnyas anya, szárnyas csavar v. szárnyas anyacsavar: olyan, rendsz. a légcsavarhoz hasonló ágakkal ellátott csavaranya, amely csavarkulcs nélkül, puszta kézzel is rá- v. lecsavarható; szárnyas kerék ←; szárnyas ajtó; szárnyas oltár. Kinyitották mind a két oldalszoba szárnyas ajtaját. (Kaffka Margit) Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, | ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas, | fényes, páncélos, ízelt bogarat. (Babits Mihály) A Győzelem | szárnyas Istennője se halad | büszkébben, mint ruháinak repeső díszében a szép nő. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, régies, költői) Szárnyas idő: gyorsan múló i. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben, költői) Szárnyaló (I. 2). Nincs nekem költői szárnyas képzeletem. (Arany János)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (költői) Madár. Utjában tompán huhogának előtte az éjnek Szárnyasi. (Vörösmarty Mihály) Az agg vadász megsajnálta a kis sárga szárnyast. (Babits Mihály) || a. Kül. olyan vízi madár, amelyre vadászni szoktak. A víz színe egyszerre sötét lett, s az egész környék megtelt hápogó, riadozó szárnyasok hadával. (Bársony István)
2. (Házi) szárnyas: húsáért, tojásáért, tolláért tartott, tenyésztett szárnyas (I. 1) állat; baromfi, aprómarha. Hajnalban kell ám kivizsgálni a tyúkok hátulját, mert később a rendetlen szárnyasok, tojással a farukban, elbújhatnak. (Gelléri Andor Endre) Nappalra sem a mások védelmére láncolják meg Császárt, hanem csakis azért, nehogy kárt tegyen a szárnyasokban. (Nagy Lajos) || a. Baromfiból készített étel. A vacsorán kétféle szárnyas volt.
Szóösszetétel(ek): szárnyasajtós; szárnyasfelfújt; szárnyasorsós.
