szarvas [2]
szarvas [2] főnév -t, -ok, -a
Nagy testű, barna szőrű, hegyvidéken, erdőkben élő páros ujjú kérődző állat (Cervus elaphus); a hím fejét ágasbogas agancs díszíti; hazánk legnagyobb vadja; gímszarvas. Sebzett szarvas. Bőgnek a szarvasok. Szarvasra vadászik. Szarvast lőtt. Lesve délceg szarvasokra: A vadonba szép vadász járt. (Tompa Mihály) Madame… a legszebb nő volt Pesten. Nemes alakja mint egy fiatal szarvasé. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. szarvascomb; szarvascsalád; szarvascsont; szarvascsorda; szarvas faggyú; szarvasfartő; szarvasfő; szarvasgyökér; szarvaslábú; szarvaslapocka; szarvasmoha; szarvasnyáj; szarvasnyelv; szarvasnyom; szarvaspata; szarvaspecsenye; szarvasszarv; szarvastermetű; szarvasugrás; szarvasüsző; szarvasvadászat; 2. csodaszarvas; gímszarvas; iramszarvas; jávorszarvas; rénszarvas; tarándszarvas.
szarvasos.
