szatyor
szatyor főnév szatyrot, szatyrok, szatyra v. (főleg a 2. jelentésben) -t, -ok, -ja
1. Gyékényből, háncsból, szalmából, újabban nylonból kötött, ill. szövetből bőrből készített, kétfülű, felül nyitott, táskaszerű tartó, amelyet kisebb tárgyak hordására, főleg bevásárláskor használnak. Szatyrot csinál, fon, készít, köt; szatyorral megy a piacra. Mondd, mit érlel annak a sorsa, | ki a gyár körül őgyeleg;… | hiába cipel kosarat, | szatyrot… | s lebukik, hogyha fosztogat? (József Attila) Lopva öle elé vette a szatyort, s mint a vén macska kiosont vele. (Gelléri Andor Endre)
2. (durva, gúnyos) Öreg v. vén szatyor: rendsz. kellemetlen külsejű és modorú összeaszott, (fecsegő) öregasszony v. (ritka) öregember. Csak egy vén szatyor könyezne, ha meghalnék. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): szatyorfonás; szatyorkészítés; szatyorkészítő; szatyorkötés.
szatyornyi; szatyros.
