szeder
szeder [ë-ë] főnév szedret [ë-ë] v. (t), szedre [ë-e] v. -je [e]
1. Rendsz. vadon termő, apró bogyókból összenőtt, félgömb alakú, hamvaskék v. fekete, savanykás ízű gyümölcs. Szedret szed, eszik; szereti a szedret. || a. Ezt termő, rendsz. erdős helyeken vadon növő, indás, tüskés cserjék vmely faja; levele tenyeresen összetett, virága fehér (Rubus caesius, tomentosus). Földi szeder. Megszúrta a szeder. Elburjánzott a szeder az utak mentén. [A kunyhót] befutotta…a tüskés földi szeder. (Jókai Mór)
2. (népies) Fán termő eper. Szedret ráz a fáról. Cigányasszony ina fárad | fára köti lepedőjét | úgy ringatja csecsemőjét. | Bölcsőt tartja: bölcs a fa; Szedret adja: jó a fa. (Babits Mihály) Nekilódulnak a fának, s lehullt rájuk pár szem fekete szeder. (Gelléri Andor Endre) || a. (népies) Eperfa (1).
Szóösszetétel(ek): szederbozót; szedercserje; szederfolt; szederlevél.
