szedő
szedő [ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vhonnan, vhova vmilyen formában szed (I. 1–3, 5–8, II. 1–5) vmit. Gallyat szedő öreg néni. Adót szedő tisztviselő. Lovakat szedő kereskedő. Gombát szedő lányok, menyecskék csókot adnak a szegénylegénynek. (Mikszáth Kálmán)
2. Termés szedéséhez haszn. <eszköz>. Szedő alkalmatosság.
II. főnév -t, -je [e]
1. (nyomdászat) A nyomdászatban az a munkás, aki a szedést (2) végzi. A szedő gyorsan dolgozik. A szedő hibájából került ez a szövegbe. Cenzor, szedő és versíró | aludni fog s aludni jó. (Kosztolányi Dezső) Kérem, szedje levelemet figyelmesen,… nyájas szedő. (Karinthy Frigyes)
2. (népies) Gyümölcsöt, termést, főleg szőlőt, termőhelyéről egybegyűjtő személy. Jönnek a szedők a puttonnyal. Szedőket jártam fogadni a városban. (Mikszáth Kálmán)
3. (népies, régies) Baromfit, gyümölcsöt, tojást felvásárló, közvetítő kereskedő. A tojásért a házakhoz is elmentek a szedők.
Szóösszetétel(ek): 1. szedőfiú; szedőgyerek; szedőinas; szedőkeret; szedőkombájn; szedőkosár; szedőlénia; szedőlétra; szedőmester; szedősegéd; 2. adószedő; aknaszedő; áramszedő; betűszedő; gépszedő; gombaszedő; gyümölcsszedő; habszedő; hernyószedő; jegyszedő; kalászszedő; labdaszedő; marokszedő; rongyszedő; szavazatszedő; vámszedő.
szedői.
