szegfű
szegfű [szëkfű v. szekfű] főnév -t, -je [e]
1. Fűszeres illatú, vadon is termő, de nagyobbrészt kerti növény; levele keskeny, gyak. kékeszöld, csészéje hengeres, szirmai piros, sárga v. fehér színűek, rojtos, sallangos v. csipkés-fogas szélűek. Dupla, magyar, teljes szegfű; szegfűt ület. A kertben sétál és szegfűjibe gyönyörködik. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ennek virága a szárával együtt. Minden kivonulónak a gomblyukában vörös szegfű pompázott. A kertbe majd egy szászos nő belép, Könynek borítván bánatos szemét, Mályvát, rozmarint, szegfüt szaggata. (Tompa Mihály) Drága tudás az én tudásom S egy szekfű is sok a magyarnak. | Irigy buták űznek, zavarnak. | Kicsi virág, szegény virág, | Hiszen eldoblak. Mit akarnak? (Ady Endre) Szegfűt tűzött a gomblyukába. (Hunyady Sándor) || b. (növénytan) Az ilyen növényeket magába foglaló nemzetség.
2. Ennek virágát utánzó népművészeti motívum, főleg fafaragásban, kézimunkában.
Szóösszetétel(ek): szegfűcsokor; szegfűkörte; szegfűolajłszegfűszál; szegfűszín; szegfűszínű; szegfűvirág.
szegfűs.
