szegő
szegő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami szeg [1] (I. 1–3) vmit. Kenyeret szegő apa; nyakát szegő motoros.
2. (átvitt értelemben, ritka) Olyan, aki, ami vmely erkölcsi kötelezettséget megsért, megszeg. A szerződést szegő fél; a szavát szegő férfi.
3. Olyan <ember, állat>, aki vmely testrészt vmerre szegi (II). A fejét oldalt szegő fiú; nyakát magasra szegő paripa.
4. Vmit szegéllyel ellátó. Kendőt, ruhát, zsebkendőt szegő asszony; tetőt szegő ember; a tájat szegő erdőség.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ruházkodás) <Szöveten, vásznon> beszegni való szél. A gyermekruhán, a konyharuhán bőven hagynak szegőt. || a. Az az anyag, amellyel vmit beszegnek; szegély. Egy kis piros szegő csinosabbá teszi az egyszerű ruhát. Szegőkel díszített blúzt viselt.
2. (tájszó) A háztető éle.
Szóösszetétel(ek): 1. szegőcserép; szegőgerenda; szegőirha; szegőöltés; szegővarrás; szegőzsinór; 2. hitszegő; szószegő; törvényszegő.
szegős.
