szegy
szegy [ë v. e] főnév -et, -e [e, e]
1. <Ngyobb állat, kül. szarvasmarha törzsén> a két első láb közti, erős, izmos rész. A bika, a borjú, a marha, a tehén szegye.
2. Az innen kimetszett hús mint emberi táplálék, ill . mint kész étel. Főtt, párolt szegy. Vett két kiló szegyet.
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Emberi mell. Így kiált a vajda és vágtat előre. | Szegyen döfi Mismást, hogy egy fának dőle. (Arany János) Más költők – mi gondom ezekkel? | Mocskolván magukat szegyig, | koholt képekkel és szeszekkel | mímeljen mámort mindegyik. (József Attila)
Szóösszetétel(ek): 1. szegyfej; szegytaraj; 2. borjúszegy.
szegyes; szegyű.
