szégyell
szégyell [ë v. e] tárgyas ige -t, -jen [ë], (régies) szégyel [ë] szégyenel [ë-ë] ..nlek [ë], ..nlünk; -t v. ..nlett [ë]; -ni (..nleni) [e]
1. Szégyell vmit, vkit: vmely tette, magatartása, helyzete, állapota, tulajdonsága miatt v. vkihez való tartozása miatt szégyent érez. Szégyelli ifjúkori botlásait, ügyetlenségét; nem szégyelli származását, apját, anyját. Józanon szégyelli, amit részegen elkövetett. Kukorica Jancsi becsületes nevem: egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. (Petőfi Sándor) Szégyeneljük szolgaságunk éjét. (Petőfi Sándor) Szégyelte, hogy olyan gyáva és ügyetlen. (Kosztolányi Dezső) Mindegyik szégyelte a harcmezőn a férfiszemben a könnyet. (Móricz Zsigmond) || a. Szégyelli magát vmiért, vmi miatt: vmi miatt, vmiért szégyen tölti el, szégyent érez, szégyenkezik. Szégyelli magát baklövései, ügyetlensége miatt. Szégyelljék magukat a kishitűek, az ingadozók, a kételkedők. Szégyellje magát, hogy így viselkedett! Ne szégyelld magad, mondd ki bátran! Halálra szégyellném magamat, ha megtudnák. Én úgy szégyellem magam ennyi ember előtt. Elpocsékolni családod utolsó ereklyéit! Nem szégyenled magadat, te ember! (Mikszáth Kálmán) Valósággal szégyellem magamat: nálam a szerelem mindig az volt, hogy nagyon lebecsültem magam. (Móricz Zsigmond)
2. (rendsz. főnévi igenévi tárggyal) Szégyent érezve húzódozik vmely teendőtől, megnyilvánulástól; gátlása van vmely tekintetben. Szégyell kérni. Szégyell levetkőzni az orvos előtt. Szégyellte kimondani az igent. Nem szégyellsz így hazudni? Szégyellem a nyilvános szereplést. Odakinn lefut a nyílt utca során, Táncolni, dalolni se szégyell. (Arany János)
Igekötős igék: elszégyell; megszégyell.
szégyellés; szégyellő v. szégyenlő; szégyellt.
