szégyentelen
szégyentelen [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. (rosszalló) Olyan <személy, csoport>, akiben, amelyben nincs szégyenérzés, akin, amelyen nem látszik semmi szégyenkezés. Szégyentelen alak, banda. || a. (népies, rosszalló) Szemérmetlen, erkölcstelen. Szégyentelen némber.
2. (irodalmi nyelvben) Erkölcsi tisztaságának, feddhetetlenségének tudatában szégyent, önvádat nem érző, ill. nem mutató, tükröző <magatartás, arckifejezés>. Az ifjú… elhalványodott;… aztán komoly, felemelt, szégyentelen arccal lépett a haragvó elé. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, -e v. -je [ë, e, e] (népies, rosszalló) Szemtelen, gyalázatos személy. Mit csináltál már megint, te szégyentelen? Még szájalni mer vele a szégyentelen!
szégyentelenedik; szégyentelenség.
