szék [1]
szék [1] főnév -et, -e [ë. e]
1. Egy személy részére való, rendsz. négy lábon álló, többnyire támlával, ritk. karral ellátott ülőbútor. Fonott, hajlított, háromlábú, görbülő, kárpitozott, kerek, kerekes, négylábú, összecsukható, párnás, tábori, támlátlan szék; → töltött szék; Luca széke; lucaszék; székbe ül; székben ül; felkel a székből; széken ül; majd → leesik a székről; lefordul a székről; majd → leszédül a székről; → kirúgja maga alól a széket; → elfoglalja az elnöki széket; széket → foglal; széket tol vki alá, elé; székkel kínál vkit. Szóláshasonlat(ok): lassan készül, mint a Luca széke: nagyon lassan k. Ágyak, puha székek, drága rengők helyett Medvebőrös lócák álltak a fal mellett. (Arany János) Az egészségtől duzzadó, vérmes ember egyszer csak lefordult a székről, és meg volt halva. (Mikszáth Kálmán) A fák alatt egy kerti széken | alszik szelíden feleségem. (Kosztolányi Dezső) Ruháját rendben székére teszi. (József Attila)
2. <A szék szóval mint utótaggal alkotott összetételekben, gyak. az ilyen összetétel helyett> vmely munka, tevékenység végzéséhez használt állvány, tartó, asztal. S Ágnes asszony a patakban Lepedőjét újra mossa… Viradattól késő estig Áll a vízben, széke mellett. (Arany János) || a. (népies) Mészárszék. A székbe hozzá jártak a polgárasszonyok húsért. (Petelei István)
3. (választékos) Rendsz. díszes szék, trón, amelyben vmely magasabb hivatali tisztség gyakorlásakor ülnek. Akadémiai szék; bírói szék; elnöki szék; fejedelmi szék; királyi szék; miniszteri szék; püspöki szék; (vallásügy, választékos) Szent Péter széke; a pápai trón; → elfoglalja az elnöki széket. Itt a nyilam! mibe lőjjem? | Királyi szék áll előttem. Bele lövöm bársonyába. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, választékos) Állás, hivatal, méltóság. Elesett a főispáni széktől. Miniszteri székbe jutott. Vért s életet áldozott neked E nemzet székedért. (Garay János) A klerikális gróf Topsichot ütötte el… a főispáni széktől. (Mikszáth Kálmán)
4. (régies) Vmely hatóság tanácskozó, ítélkező testülete v. annak tanácskozása. Iskolai szék; tanári szék; tisztújító szék; → törvénytevő szék; széket tart, bont; (bírói) széket → ül vki felett. Nehány nap múlva nyomozó széket tartott a kapitányi hivatal. (Tolnai Lajos)
5. (történettudomány) <Erdélyben a székelyek és szászok régi szervezetében> egy-egy közigazgatási terület. Minden vármegyék és székek követei jelen lévén, egész Erdélyország kívánsága tolmácsoltatik. (Kossuth Lajos) Aki székely…, menjen Csíkba, Háromszékbe, Gyergyóba…, s ahol… egyebütt szék van. (Jókai Mór)
6. (ritka, választékos) Székelés, széklet. Híg, lágy, kemény, könnyű, nehéz, rendes, rendetlen széke van; nincs széke. Nem volt széke tegnap óta.
Szólás(ok): két szék közt a pad alá esik, ül: két kedvező lehetőség közül (v. köztük válogatva) mindkettőt elszalasztja; két szék közt v. közül a pad alatt (marad): két kedvező lehetőség közül egyik sem (válik be).
Szóösszetétel(ek): 1. székáru; székdobálás; székfoglalás; székfonat; székfonó; székhordozó; székkar; széknyekergés; székszorulás; széktámla; széktörés; székvánkos; 2. árnyékszék; árvaszék; asztalszék; bársonyszék; bárszék; borbélyszék; csapószék; csapszék; esküdtszék; faragószék; fedélszék; fejőszék; fekvőszék; forgószék; gyalogszék; gyóntatószék; harangszék; hengerszék; hintaszék; hordszék; hússzék; iskolaszék; ítélőszék; járószék; karosszék; karszék; konyhaszék; kormányszék; körszék; lucaszék; mészárszék; nádszék; nyugszék; pohárszék; pótszék; semmítőszék; suszterszék; szalmaszék; számszék; számvevőszék; szentszék; szószék; szövőszék; támlásszék; tetőszék; tolószék; törvényszék; úriszék; vágószék; vargaszék; vonószék; zártszék; zongoraszék.
székű.
