szekrény
szekrény [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Különféle nagyságú és alakú, egy v. több ajtóval ellátott, ládaszerű, de szélességénél rendsz. magasabb bútor, amelyben ruhaneműt, iratokat, könyveket v. más holmit és értékeket tartanak. Egyajtós, kétajtós szekrény; falba épített, fényezett szekrény; → kombinált szekrény; lehajtós, polcos, politúros, redőnyös, tűzbiztos szekrény; → üveges szekrény; a szekrény fiókja, kulcsa, rekeszei, zára; füzeteit, könyveit, ruháit szekrénybe zárja; becsukja, kinyitja, feltöri a szekrényt; fényezteti, politúroztatja, üvegezteti a szekrényt. Fehérneműjét külön szekrényben tartja. Téli kabátját kivette a szekrényből. Négyágyas szegény szoba;… két ágy között egy hámlott politúros, üvegablakos szekrény; …a szekrény tetején meg paradicsomos és uborkás üvegek. (Gárdonyi Géza) Az ember már nem tudja a gönceit hova tenni, és egy szép új szekrény legalább kétszáz pengőbe kerül. (Nagy Lajos) || a. Fiókos szekrény: olyan, rendsz. asztal magasságú bútor, amelynek ajtaja nincs és amelyben több egymás fölött levő fiók van fehérnemű v. más holmi elhelyezésére; komód, sublót. Az ablakhoz közel állott egy sárgás színre politúrozott fiókos szekrény. (Tolnai Lajos)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Éji szekrény: éjjeliszekrény. [Az órát] óvatosan letette maga mellé az éji szekrényre. (Mikszáth Kálmán) Az éji szekrény fiókjában aranypénzek sárgállanak elő. (Krúdy Gyula)
3. (postaügy) Levélgyűjtő szekrény: postaláda, levélszekrény.
4. (nyomdászat, bizalmas) Szedőszekrény. Szétosztotta a betűket a szekrényekben.
5. (közlekedés, bizalmas) Kocsiszekrény (1–2).
6. (sport, bizalmas) A versenycsónak orrán és farán minden irányban deszkákkal körülvett zárt tér, amely a felboruláskor megakadályozza a csónak elsüllyedését. Vizet ereszt a szekrény.
7. (műszaki nyelv, zene) <Zongorán> az a fából készített tartószerkezet, amelybe a páncélkeretre erősített húrokat szerelik, s amelynek része van a szükséges rezonancia létrehozásában is. Most fényezik a szekrényt.
8. (műszaki nyelv) Gépnek, készüléknek, szerkezetnek vmely részét v. egészét fedő, rendsz. fémből készült elhatároló rész, burok. A rádió szekrénye; az olajozót védő szekrény a gépen.
9. (kohászat) Öntött vasból készült keret.
10. (katonaság) Ismétlőpuskának az a része, amelybe a tölténytárat helyezik. A szekrény az adogató szerkezettel.
Szóösszetétel(ek): 1. szekrényfiók; szekrényfödél; szekrénygyár; szekrényhát; szekrénykulcs; szekrényláb; szekrénylap; szekrényoldal; szekrényszám; szekrényvasalás; szekrényzár; 2. bárszekrény; betűszekrény; cséplőszekrény; éjjeliszekrény; építőszekrény; faliszekrény; frigyszekrény; hűtőszekrény; iratszekrény; jégszekrény; kocsiszekrény; konyhaszekrény; könyvszekrény; levélszekrény; mentőszekrény; öltözőszekrény páncélszekrény; pénzszekrény; postaszekrény; ruhaszekrény; szedőszekrény; toalettszekrény; zeneszekrény.
szekrényű.
