szél [2]
szél [2] főnév -t (-et) [e], (-ek) [e v. ë], -e [e]
1. (főleg birtokos kapcsolatban) Vmely tárgynak, testnek, területnek a kerületéhez, ill. vmelyik határvonalához v. oldalához közel eső része. Az ágy, az asztal a kalap, a könyv, a papír széle; a posztó, a szövet széle; a végben a láncfonal irányában a vég két oldalán haladó, keskeny bevégző szövés; a legelő, a mező, a rét széle; a járda, az út széle; szélen, szélről áll; szélre állít vkit, vmit. Megyek! mondám s a bérc szélére léptem, Ahol száz ölnyi mélység nyilt alattam. (Petőfi Sándor) Fölírta a lap szélére a dátumot. (Móra Ferenc) Ruháját rendben székére teszi, ágy szélén mereng, morog. (József Attila) A házak…elszórtan nyugodtak a telek széleinél. (Gelléri Andor Endre) Az országút szélén áll s beszélget valakivel. (Nagy Lajos) || a. <Labdarúgásban és más labdasportban> a pálya két oldala, széle. A csatár lefutott a szélen a labdával. || b. Az ide beosztott játékos szerepköre. Tóth jobb volt a szélen, mint összekötőben.
2. (főleg birtokos kapcsolatban) Vmely nyílás, gödör, árok közvetlen környéke. Az árok szélén legeltet; a gödör szélén áll. A verem széle beomlott. || a. Víz(felület) partja. A folyó, a pocsolya, a tenger, a tó, a víz széle. || b. Vmely tárgynak nyílásához közel eső része. Az edény, a kancsó, a kanna, a pohár széle; a száj v. a szája széle; az ajkak, ajkai. Szája szélét harapta mérgében. (Vas Gereben) Jóízűen kacagott…, bajusza ott rezgett a szája szélén. (Móricz Zsigmond)
3. Vmilyen módon elhatárolódó területnek a határvonalán kívül v. belül, de a határvonalhoz közel eső rész. Az erdő, a falu, a város széle. Való, hogy Európa szélén elég város vagyon, de másutt csak falúknak hínák azokat. (Mikes Kelemen) Szélei nádligeteknek Tünedeznek, megjelennek. (Vajda János) Meghúzódik valahol, bevárja az estét. A város szélénél volt éppen a temető mellett. (Mikszáth Kálmán) S olajos rongyokban az égen megáll, sóhajt az éj; leül a város szélinél. (József Attila)
4. (gyak. többes számban) (régies) Vmely országnak távoli, más országokkal, néppel határos vidéke; határvidék, határszél, végek. Verjétek hátra a kevély ellensége, Mely már a széleken pusztít, öl és éget. (Csokonai Vitéz Mihály) Haddal közelget László morva szélről. (Vörösmarty Mihály) || a. Vidék, tájék; irány. A világ négy széléről; nem arról a szélről jönnek. Nagy a világ és négy széle van. (Mikszáth Kálmán) Kaszáscsillag, az öreg. A nyugati szélen Éppen nyugszik: eleget Ragyogott a télen. (Tóth Árpád)
5. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban:> vmihez közel álló, vmivel határos helyzet, állapot. A csőd szélén áll, a csőd szélére jut: közel van a bukáshoz; az örvény szélén áll, az örvény szélére kerül: a pusztulás, a bukás fenyegeti; a tönk szélére juttat vkit: csaknem a bukásba, romlásba, csődbe juttatja. Lezúg hijában életed, S állasz pályád szélén. (Kölcsey Ferenc) „Úgy van, úgy,” szól később, „jóra fordul sorsom, Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak.” (Petőfi Sándor) Fecsérlése s túlhajtott nagyúriaskodása által az örvény szélére jutott. (Tolnai Lajos)
6. (népies, régies) Szélesség (1). Széle, s hossza egy: a) <tárgy> ugyanolyan hosszú, mint amilyen széles; b) <személy, főleg nő> tömzsi, zömök, aránytalanul kövér, vaskos; se széle, se hossza: hatalmas kiterjedésű, végtelen; se vége, se hossza; egy szélbe: (szélesen) egymás mellé; (régies) szélt, széllel: széjjel, szét, szanaszét. A bika…Nem nézte az utnak sem hosszát, sem szélét. (Arany János) || a. (régies) Szélt vesz vhol: szélességben elhelyezkedik, széthúzódik, el- v. szétszéled, szélesen elterül, széltében-hosszában, keresztül-kasul bejár vmit. A folyam…szélt vesz a síkon. (Arany János) A tanuló ifjak szélt vesznek a főtéren. (Tolnai Lajos) || b. (népies) Szélt fog: <mezei munkában, társasjátékban, csoportos vonuláskor több személy> egy vonalban, egymás mellett helyezkedik el. A munkások már szélt fogtak a búzaföldön a kaszáláshoz.
7. (népies, régies) A vászon szövési szélessége mint hosszmérték, ill. ilyen hosszmértéket elérő vászondarab. Egy párnahuzathoz elég egy szél. A ládában…benne volt… Baló Ágnes kelengyéje: három perkál szoknya, négy szélből az egyik. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) Ilyen hosszúságú, méretű <vászon>. Négy szél vászon nem elég erre. Sáfrány Jóska, Sáfrány Jóska Tizenhat szél gatyája. Ács Juliska, Ács Juliska Nem szedte meg apróra. (népköltés)
Szólás(ok): ld. sír.
Szóösszetétel(ek): 1. szélszegés; 2. árokszél; határszél; juhszél; lapszél; szájszél; útszél.
szélű.
