széled
széled [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
<Sokaság, csoport, tömeg tagjai, részei> egymástól távolodva lassanként oszlanak, különféle irányba távoznak, szakadoznak. Széled a tömeg, a vendégsereg. A csorda széledni kezd a mezőn. Lassan szélednek a felhők. Széledjetek nyugonni társaim. (Vörösmarty Mihály) Szétrezzen az őszi sárga levél, Mint ölyűtől madárkák csoportja Megrebbenve széled a bokorba. (Arany János) A török úgy széledt előttünk, mint a lúdfalka. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: elszéled; hazaszéled; szétszéled.
széledés; széledő; széledt.
