szélesség
szélesség [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A széles (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság; vmely térbeli, térszíni alakulatnak, felületnek, testnek, tárgynak a hosszúságára merőleges (vízszintes irányú) kiterjedése. Három méter szélesség; az asztal lapjának a szélessége; az út, a vágány szélessége. Megméri a szövet szélességét. A keskenyfilm szélessége fele a normálfilmének. Ide nem messze egy tócsás hely vagyon, amelynek szélessége és hosszúsága lehet tizenöt ölnyi. (Mikes Kelemen) A paizs megől egy néminemű dárda Rozsdás rőt fejével kandikál ki hátra; Szélességre ugyan ásónak is elég Lenne, ha elvágnák a hosszának felét. (Arany János) || a. (mértan) A testek három kiterjedésének egyike: a két vízszintes kiterjedés, méret közül a rövidebb. A testek három mérete: a hosszúság, szélesség és a magasság. || b. <Csak mértéket jelentő szóval.> Vmilyen szélességben: meghatározott hosszú vonalon, darabon, hosszúságban. A frontot két kilométer szélességben áttörték.
2. (földrajz) (Földrajzi) szélesség: a Föld vmelyik szélességi körének, ill. ezen vmely pontnak, helynek az egyenlítőtől északi v. déli irányban mért és szögmértékben (fok, perc) 0–90 fokig kifejezett távolsága. Déli, északi szélesség. Az északi szélesség 48. foka alatt v. fokán van v. fekszik ez a sziget. Odalépe az asztalhoz, melyen a térkép…volt leszegezve, s elkezdte keresgetni figyelmesen a szélesség és hosszúság összevágó vonalait. (Jókai Mór) || a. (csillagászat) Az égbolt vmely pontjának v. vmely csillagnak az égbolt képzelt félgömbjén – a földpálya síkját véve alapul – a földrajzi szélességhez hasonlóan. 0–90 fokig mért távolsága.
3. (átvitt értelemben, irodalomtudomány, régies) Epikai szélesség: vmely elbeszélő műnek részletező, a mellékeseményekre is kiterjedő, terjengős, lassú előadási módja; terjengősség. Nem annyira dráma ez, mint epikai szélességgel dolgozott történeti rajz. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): hátszélesség; mellszélesség.
szélességnyi; szélességű.
