szelet
szelet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely anyagból lemetszett, gyakran hosszúkás, többé-kevésbé keskeny darab, rész. Szeletekre vág vmit. || a. Nagyobb darab ennivalóból, kül. kenyérből, húsból, gyümölcsből leszelt, rendsz. egyszeri elfogyasztásra v. egy személynek szánt, viszonylag vékony darab. → Bécsi szelet; → párizsi szelet; rántott szelet. Adj egy szeletet abból a pecsenyéből! [A honvéd] egy hosszú asztalon aprította szeletekre a kétféle húst. (Jókai Mór) Belekanyarított a dinnyébe, és a szeletet Gergelynek nyújtotta. (Gárdonyi Géza) || b. (mezőgazdaság) Takarmánynak, kül. répának rendsz. géppel vágott lapos darabja. A silózott takarmányból függőleges szeleteket vágtak. || c. Papírnak hosszú, keskeny, rendsz. ollóval v. késsel levágott darabja. Szeletekre vágott papírra írta feljegyzéseit. Felszedjük a papirost, mert lehet, hogy Allah neve van valamelyik szeleten. (Gárdonyi Géza)
2. jelzői használat(ban) Annyi v. olyan nagy, amennyit a szóban forgó anyagból egyszerre le szoktak szelni, v. alkalmilag leszeltek. Egy szelet hús, sonka, szalámi; egy szelet papír; két szelet torta. A hivatalban ilyenkor már reggelizni szokott. Megeszik egy nagy darab vajas kenyeret meg egy-két szelet sonkát. (Ambrus Zoltán) Még egy pohár bor, egy szelet kenyér És azután indulni fel a hegynek… (Juhász Gyula)
3. (ritka) Vmely testnek ehhez hasonló v. ilyennek elképzelt, de le nem választott része. Az ür. Földünk egy szelete a távolban látszik. (Madách Imre) || a. (mértan) Vmely testnek képzeletbeli elvágásakor keletkező síkidom.
Szóösszetétel(ek): borjúszelet; citromszelet; cukorrépaszelet; gömbszelet; körszelet; kúpszelet; natúrszelet; papírszelet; répaszelet.
szeletes; szeletke.
