szellent
szellent [e-e] tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként, tréfás)
A belekben képződött gázt a végbélen át kiereszti; fingik. Itt valaki szellentett. || a. (-t ragos mód- v. mértékhatározóval) Büdöset, hangosat, nagyot szellent.
Igekötős igék: elszellent; végigszellent.
szellentés; szellentő.
