szellőzik
szellőzik [e] tárgyatlan ige -ök (-öm), -öl; -tem [e], -ött; -nék, -nél, -ne [e]; -zön (-zék) (többnyire 3. sz.-ben)
<Vmely helyiség a beengedett friss levegő hatására> az elhasznált, rossz levegőtől megszabadul; benne a rossz levegő frissre cserélődik. Jól szellőzik így a szoba. Az ablakokat nyisd ki, a ház hadd szellőzzön. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. <Tárgy, kül. ruhaféle, ágynemű> szabad levegőn van, járja a friss levegő. A párnákat kiteszi az ablakba, hogy szellőzzenek. || b. <Személy> felfrissülés végett szabad levegőn tartózkodik. Megyek szellőzni egy kicsit. || c. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Felfrissülés végett környezetet cserél. Pünkösdkor Pestre rándultam, szellőzni és – a dicsőségért. (Arany János)
Igekötős igék: átszellőzik; kiszellőzik; végigszellőzik.
szellőzés; szellőzködik; szellőzött.
