szemel
szemel [ë-ë v. ë-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas <Magfélét, hüvelyest> szemenként válogat,szed, hogy a tiszta szemet a hibástól elválassza, v. a közéje keveredett piszokból kiszedje. Babot, borsót, búzát, lencsét, rizst szemel; szőlőt szemel: külön kiválogatja a túlérett, töppedt szőlőszemeket, amelyekből az aszúbor készül. Nagyanyáink korában…öntötték a gyertyát faggyúból, gyúták a sajtot,… szemelték a magnak való búzát. (Kaffka Margit) || a. Szemel vmit: azzal van elfoglalva, hogy vmely szemes termést hüvelyéből kiszed. Babot, borsót szemel.
2. tárgyas (népies, régies) <Madár, házi szárnyas szemes anyagot> szemenként csipegetve, fölszedegetve eszik. A csirkék szemelik a darát, a búzát. || a. (tárgy nélkül) Az udvar gyöpén baromfiak szemeltek. (Kaffka Margit)
3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Kiválaszt, kiszemel magának vkit, vmit. [A magyar tánc.] Együtt feláll több hős legény… | S mint hajdan Róma hősei | Vendég szabin leányokat: Társul magához lejteni Hölgyet szemel, hölgyet ragad. (Arany János)
4. tárgyatlan (alany nélkül is) (tájszó) Permetezik, ritka cseppekben hull (az eső); szemerkél, szemetel, szitál, szemez. Nem esik, csak szemel. Már megint szemel az eső.
Igekötős igék: kiszemel; leszemel; megszemel.
szemelés; szemelhető; szemelő; szemelt; szemeltet.
