személyes
személyes [ë-ë v. e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (kissé hivatalos, választékos) Személyre, egyénre vonatkozó, személyt, egyént (meg)illető, általa birtokolt, gyakorolt; személy szerinti, egyéni. Személyes érdek, felelősség, ismerős, jelleg; személyes kérdés: vkinek egyéni helyzetére, magatartására vonatkozó k.; személyes megjelenés; személyes megtámadtatás; személyes szabadság: egyéni sz.; személyes ügy: vkinek saját egyéniségét, személyét érintő ügye, vmely elvi jellegű dologgal, közüggyel ellentétben. Szép volt, elég gazdag volt, s… személyes tulajdonságaival is hódított. (Péterfy Jenő) A kis bakterházak… úgy maradoztak el a rohanó vonat mellett, mintha személyes ismerősei volnának Szinbádnak. (Krúdy Gyula) A hallban egy hölgy elájult, szegényt legszemélyesebb érzelmeiben érintette ez az izgalmas incidens. (Hunyady Sándor)
2. (kissé választékos) Személyesen: <a cselekvő egyén> a maga személyében, saját maga. Személyesen felelős. Személyesen volt ott. Számláját személyenen óhajtja kiegyenlíteni. (Krúdy Gyula) A főherceg személyesen ígérkezett a főispán nevenapjára. (Móricz Zsigmond) || a. <a cselekvés tárgyára vonatk.:> őt magát, saját személyében. Az írót személyesen is meg szeretném ismerni.
3. (ritka, régies) Személyesen: személye szerint, személyét tekintve. III.-ik Richárd ördögi gonosz, minden szikrája nélkül az erénynek: de személyesen bátor, eszes, vitéz. (Vörösmarty Mihály)
4. (nyelvtudomány) Személyes névmás: a) személynévmás; b) (ritka) a nyelvtani személyt jelölő névmások (személynévmás, birtokos névmás, visszaható névmás) vmelyike.
Szóösszetétel(ek): egyszemélyes; hétszemélyes; kétszemélyes.
