személytelen
személytelen [ë-e-e v. e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. (választékos) Személy nélküli, személyi tulajdonsággal nem bíró <dolog, jelenség>. A hangja személytelen és gépi, mint a hangos | filmek beszéde. (Kosztolányi Dezső)
2. (választékos) Személytelenül: személytől elvonatkozva, személyre való tekintet nélkül. Beszéljünk a dologról személytelenül.
3. (nyelvtudomány) Személytelen ige: csak egyes szám harmadik személyű alakban, rendsz. alany nélkül haszn., kül. a légköri jelenségeket kifejező ige (pl. esteledik, havazik, szemerkél, villámlik).
személytelenít; személytelenség.
