szemérem
szemérem [ë-ë] főnév ..rmet [e v. ë], ..rme [e]
1. Ösztönszerű tartózkodás minden olyan szótól, tettől, ill. szégyenkezés minden olyan szó, tett miatt, amely az erkölcsbe, szokásba, illembe ütközik, ill. amelyet az ember ilyennek vél. Nincs benne szemérem; minden szeméremből kivetkőzött. Szemérmemet meggyőzve, mindenütt | nyomába voltam estve óta. (Katona József) A hangjában… szégyenkező szemérem volt. (Kuncz Aladár) Testi-lelki szemérem, ez volt életének legnagyobb akadályozója, az illetlen szó, az illetlen gondolat, a másokra csak legkevésbé sértő felvetés is idegen volt számára. (Móricz Zsigmond)
2. Kül. ilyen magatartás mindenbe, ami a nemi élettel kapcs. Leányos, női, szűzi szemérem; szemérem elleni vétség. A szemérmet sérti. Két égi szűz maradt az embereknél: A szent Igazság és a szűz Szemérem. (Berzsenyi Dániel) Én a szemérmet félrehagytam, És íme az lőn bosszuló: Most vőlegényem a folyó. (Arany János) Másod estére másik térre ére, | a szinészek és mímesek [= komédiások] terére, | kik a homokon illegve kígyóztak | s szemérem nélkül a nép előtt csókolóztak. (Babits Mihály)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Férfi v. női szeméremtest és közvetlen környéke. Önkényt bomlott haja gyenge szemérmére. (Vörösmarty Mihály) Te…a mai ifjúságot bő mezben vívni tanítod, | Úgyhogy öl a méreg, mikor a Panathénéán lejteniök kell | S pajzsát tartja szemérme elé mind. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. szeméremérzés; szeméremérzet; szeméremöv; szeméremsértés; 2. álszemérem; közszemérem.
