szemhéj
szemhéj főnév
1. A szemnek alsó és felső részből álló, mozgékony bőrrel fedett külső redője a szem védelmére, nedvesen és melegen tartására; szélén, ill. szélükön vannak a szempillák. Duzzadt, veres szemhéj; → beragad (vkinek) a szemhéja. A behunyt szemhéjak a halál testvérének jótékony érintéseit várták. (Kemény Zsigmond) Megvillant nagy szeme, fáradt szemhéja égett. (Radnóti Miklós) Ábrázatuk szőrös, szemük apró és pisla, az egyiknek az alsó szemhéja véresen kifordult. (Nagy Lajos) || a. Kül. a felső szemhéj. Aláhanyatlott kopasz feje, s ráncos szemhéja lecsukódott. (Mikszáth Kálmán) Fönn az arany nap sütött S lehunyt szemhéjjaimon Rózsaszínnel átütött. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): szemhéjbetegség; szemhéjgyulladás.
szemhéjú.
