szemlélet
szemlélet [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (kissé régies) Az a folyamat, hogy vki vmit, vkit szemlél; látás, nézés, szemlélés. Vminek a szemléletébe merül. Szép alakid szemlélete Új világba andalít. (Berzsenyi Dániel) A teremből egy kisebb terem nyílt… Ennek falain folytatódnak a képhullámok [= a képek sokasága], de ő már beleszédült, mint a tárlaton a tömérdek, egymással harcoló festmény szemléletébe. (Móricz Zsigmond)
2. Az a mód, ahogy vki bizonyos kérdéseket v. általában a jelenségeket világnézetétől meghatározottan szemlél(i), ill. az ennek alapján kialakított felfogás, nézet; látásmód. Dialektikus, erkölcsi, forradalmi, költői, marxista szemlélet; → külső szemlélet. Pozitivista szemlélettel tárgyalja a kérdést. Leírásai amaz eredeti frisseséget lehelli,, amely a közvetlen költői szemléletből fakad. (Arany János) Nagyanyám a papi ház erkölcsi szemléletét hurcolta magával. (Móricz Zsigmond)
3. (lélektan, régies) Érzékelés
Szóösszetétel(ek): 1. szemléletmód; 2. életszemlélet; időszemlélet; térszemlélet; történelemszemlélet; történetszemlélet; világszemlélet.
szemléli; szemléletű.
