szemtanú
szemtanú főnév
Az a személy, aki saját szemével látott, saját maga átélt vmely eseményt, s erről szükség esetén figyelembe vehetően be tud számolni, számot tud adni, esetleg tanúskodni is tud. Szem- és fültanú. Szemtanúja volt a tűzvésznek. Egy szemtanú így beszélte el a nagy eseményt. A király mellett harcolt ő Mohácson… Négyezer vitéz szemtanúja élt még akkor a csatának. (Gárdonyi Géza) Szorong a lélek bennünk is: de bízz uram, | s míg majd a szemtanútól többet tudsz, remélj! (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás) || a. (jogtudomány) <Bírói, közigazgatási stb. hivatalos eljárásban:> az a tanú, aki a szóban forgó eseményt saját szemével látta, róla közvetlen, látás útján szerzett tudomása van. A szemtanúk vallomása szerint. A szemtanú felismerte a tettest. Kihallgatták a szemtanúkat. A vádlottat szembesítették a szemtanúkkal.
szemtanúi.
