szenátor
szenátor [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
1. (történettudomány) A római szenátus (1) tagja.
2. (történettudomány) Önkormányzati joggal felruházott városok kormányzó, tanácskozó testületének tagja. Városi szenátor. Harkai bátyám… városi szenátor lesz. (Tolnai Lajos) Ha beválasztják a tanácsba, hát szenátor… (Mikszáth Kálmán)
3. (politika) <Némely államban> a szenátus (3) tagja. Amerikai, francia, olasz szenátor.
Szóösszetétel(ek): szenátorbölcsesség.
szenátori; szenátoroskodik; szenátorság.
