szenátus
szenátus [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
1. (történettudomány) <Az ókori Rómában> a legfelsőbb tanácskozó, törvényhozó és kormányzó testület. A hadüzenet a szenátus hatáskörébe tartozott. A görög filozófusokat… a szenátus elkergettette, hogy az ifjúságot el ne vonják a hadi mesterségektől. (Ambrus Zoltán)
2. (történettudomány) <A középkorban> némely városnak a kormányzó testülete; városi tanács.
3. <Némely nyugati országban> államtanács v. az országgyűlés felső háza. Az amerikai, az olasz szenátus.
4. A szenátus (1–3) tanácskozó terme, ill. épülete. A szenátus előtt munkástüntetések voltak.
5. (ritka) Egyetemi szenátus: <némely külföldi egyetemen> egyetemi tanács.
szenátusi.
