szenderedik
szenderedik [e-ë-ë v. ë-ë-ë- v. e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (irodalmi nyelvben)
<Csak eben a szókapcsolatban:> Álomba v. álomra szenderedik: lassan, csendesen, nem mélyen elalszik, szunnyadni kezd. A német nyelvnek kemény hangjai nem hagytak álomra szenderedni. (Kölcsey Ferenc) Az öregasszony…csendes álomba szenderedett. (Vas Gereben)
Igekötős igék: elszenderedik.
szenderedés; szenderedett; szenderedő.
