szendereg
szendereg [e-ë-ë v. ë-ë-ë v. e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, ..rgett, -jen [e, ë, ë] (választékos)
Könnyű álomban v. félálomban, félig-meddig ébren pihen. A beteg éjjel is csak szendereg. Még szenderegtem kora reggel, amikor csengettek. Mi édes itt az éjet tölteni. Hol ő vagyon:… Hol ő alig túl egy két öl határán,… Ártatlan álmok karján szendereg. (Vörösmarty Mihály) Egy lány meg egy fiú, egymásra dőlve A napon szenderegnek édesen. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, költői) <Táj, növény> teljes nyugalomban van, mozdulatlan, nem mutatja az élet jelét. Ha reng, ha zúg, vagy szendereg, Köröskörűl a rengeteg. Oh! jer, figyelj reá velem. (Lévay József) Az egész világ szendereg. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Halott:> sírban nyugszik, pihen. E sírhant alatt hősök szenderegnek.
Igekötős igék: elszendereg.
szendergő.
