szent
szent [e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. (vallásügy) Valláserkölcsi szempontból tökéletesnek, példaképnek tartott és vallásos tiszteletben részesített <személy>. A boldogságos szent szűz; szent család: Jézus, Mária és József. || a. (vallásügy) Olyan <személy>, akit a katolikus egyház hivatalosan ilyennek nyilvánít(ott). Szent Erzsébet; szent Ferenc; szent György; szent Imre; szent István; szent László; szent Antal → tüze; szent Mihály → lova. Szóláshasonlat(ok): otthagyta, mint szent Pál az → oláhokat. Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs. (Babits Mihály) || b. <Felkiáltásban, rendsz. állandósult jelzős kapcsolatban, ijedség, meglepetés kifejezésére:> Szent atyám! Szent Isten! Szent szűz! Szent Kleófás! | Milyen karaván… (Petőfi Sándor) Szent Pilátus! minő szégyen! (Arany János)
2. (vallásügy) Isten(ség) tiszteletére szánt, istentiszteletben szereplő, vallási cselekményekkel kapcsolatos. Szent állatok, edények, oltárok; szent könyv v. Biblia: szentírás; szent föld; indiai szent lótusz ←; szent sír ←; a szent sír ← vitéze; szent év; szent lecke ←. A szent könyvben… nekünk, embereknek csak szeretet tétetik kötelességül. (Eötvös József) || a. (vallásügy) Isten(ség) tiszteletére végzett <cselekvés>. Szent áldozás, gyónás; az úri szent vacsora ←. || b. Az egyházi életben részt vevő v. ezt irányító személyekből álló. Szent gyülekezet; szent szinódus ←.
3. (történettudomány) Szent korona: a II. Szilveszter pápától I. Istvánnak adományozott k., amely a feudális magyar királyi hatalomnak a jelképe volt.
4. Szigorúan a vallás törvényei szerint élő <személy>. Szent ember. István atyád, első szent király | nem átkot, nem bosszut rendelt és kívánt. (Babits Mihály) || a. (rosszalló) Képmutató, szenteskedő. Szent fazék ←.
5. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Társadalmi, erkölcsi, szellemi értéke folytán nagy megbecsülést érdemlő. Szent szabadság, ügy, zászló. Szent a haza földje. Legszentebb vallás a haza s emberiség. (Vörösmarty Mihály) Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! | Mert itt születnek a nagyok… (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, választékos) Erkölcsi vonatkozása, társadalmi szerepe folytán tiszteletre kötelező, sérthetetlen. Szent és → sérthetetlen. Ha nem tudsz mást mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félre tedd. (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek a számára nagyon becses, drága, mindennél értékesebb. Mindenre, ami szent: minden értékes, becses dologra (esküdve kér vkit). Előttem szent a gyermekem jövője. Esküszöm…mindenfélére, mi csak szent s kedves előttem. (Petőfi Sándor) [Levél-féle Móricz Zsigmondhoz.] Papnak indult lélek, de szabad, pacsirtás, Szentírásos ember, kinek szent az írás. (Ady Endre)
6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A legbecsesebb szellemi, erkölcsi, társadalmi értékekre irányuló <érzés, szándék, törekvés>. Szent harcra nyitva várt az út. (Kölcsey Ferenc) Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. (Vörösmarty Mihály) S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, | Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket irni. (Ady Endre) A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (átvitt értelemben, választékos) Fölemelő, magasztos, boldogító <érzés>. Szent lelkesedés; a lelkesedés szent tüze. És minden szenvedés emlékezetét Egy szent öröm könnyűje mossa szét. (Petőfi Sándor) Lettél köztünk példa és rege, | Imre, szent alázat édes gyermeke. (Babits Mihály)
7. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) Általánosan kötelező érvénye folytán érinthetetlen, sérthetetlen, igaz. Szent hagyományok, törvények; szent paragrafusok; szentnek tartja, tekinti vkinek, vminek a szavát, rendelkezését. [Hatvani.] Télen szobában, érlel dinnyét | … ezt kétségtelen forrásból…Az ifjuság vallotta szentnek. (Arany János) E szigorú parancsot rögtön hajtsa kegyelmed végre, szentnek tartván annak minden betűjét. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Szent a béke (közöttük): nincs (közöttük) többé harag; kibékültek.
8. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Bizonyos, igaz. Szent igaz: bizonyos, hogy úgy van; annyi szent; az szent-szent, hogy ez így van. Mind szent igazság, amit mond. Szentül hiszi, hogy a teremtés miatta jött létre. (Kosztolányi Dezső)
9. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Nyomatékosító jelzőként.> A mai napon; abban a szent pillanatban; ezen a szent helyen.
II. főnév -et [ë], -je [e] (-e) [e]
1. (vallásügy) Az a személy akit halála után a katolikus v. a görög keleti egyház szentnek (I. 1a) nyilvánított, szentté avatott. Szentek → egyessége; a szentek közé → iktat vkit; a szenteket is → leimádkozná az égből. A magyar… Királyait önnön hatalomból kente Mióta király lőn amaz első szente. (Arany János) Emitt egy szentnek vézna képe | S egy régi halvány Mária. (Reviczky Gyula) || a. Szentet (II. 1) ábrázoló kép, szobor. Megállt a szent előtt. Tátott szájjal ámult… az arany és ezüst barokk mennyország Szentjeire és angyalaira. (Juhász Gyula) A …szentek állnak a fülkében | …a szemnek kifaragva szépen. (Babits Mihály) || b. (vallásügy) Szentek szentje: a) az Isten; b) (túlzó) nagyon szent; c) a jeruzsálemi templomban a frigyláda helye, a frigysátornak legbelső s csupán a főpap számára hozzáférhető része. || c. (népies) A szentnek sem: semmiképpen sem <hajlandó megtenni>. A szentedne se megyek. (Tolnai Lajos) Nem akarok és generális lenni a szentnek sem. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Lelki nagyságáért, a közösség javát szolgáló munkálkodásáért különlegesen nagy tiszteletben részesülő személy. Hazánk szentje, szabadság vezére,…Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, népies) Szentem: <kedveskedő, nyájas megszólításként:> drágám, mindenem. Jaj, ne menj ki Lászlóm, jaj, ne menj ki szentem. (Arany János) Levesem hűtötted, fújtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem! (József Attila)
4. (népies) <Felkiáltásban enyhe káromkodásként:> A szentjit (neki)!: a kutya mindenit! || a. (népies) <Felkiáltásban, jelzős kapcsolatban. 2. személyű. birtokos személyraggal, bosszankodás, csodálkozás, elismerés kifejezésére:> azt a bátor (hazug) szented!: a mindenit a bátorságodnak (hazugságodnak)!
Szólás(ok): Adja v. játssza a szentet: kegyeskedik, szenteskedik; nagyképűen megbotránkozik vmin; ld. még láb, vasfazék. Közmondás(ok): Minden szentnek maga felé hajlik a keze: mindenki a maga értékét tartja szem előtt.
Szóösszetétel(ek): álszent; fagyosszent; faszent; kőszent; mindszent; védőszent; védszent.
szentecske.
