szentel
szentel [e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (vallásügy) Egyházi használatra szertartással felavat vmit. ill. azzal van elfoglalva, hogy vmit szertartás kíséretében egyházi használtra átad. Harangot, templomot, temetőt szentel. || a. (vallásügy) <Katolikusoknál és görög keletieknél:> egyházi szertartással megáld vmit. Barkát, búzát, gyertyát, olvasót, szentképet szentel; házat, hajót, fegyvereket szentel; kalácsot, sonkát, tojást szentel. || b. (vallásügy) Pappá szentel vkit: az egyházi rend teljes jogú tagjává avat vkit. || c. (1945 előtt) Zászlót szentel: z-t avat.
2. (átvitt értelemben) Vminek, vkinek szentel vmit: fenntartás nélkül, egészen vminek v. vkinek a szolgálatába állít vmit. Életét a hazának szenteli; (választékos) figyelmet szentel vminek: különösebb figyelemre méltatja, alaposabban megvizsgálja, megfontolja. Szabadságát tanulmányainak szentelte. Sok figyelmet szentelt enne a kérdésnek. [A Múzsához.] Óh engedd, hogy napjaimat Tenéked szentelhessem. (Berzsenyi Dániel) Cicero mondta, hogy ki mihez ért, Annak szentelje idejét. (Reviczky Gyula) || a. Vminek, vkinek szentel vmit: vmivel, vkivel vmely írásműben v. bizonyos terjedelemben foglalkozik. Hosszú cikket szentel neki. Több lapot szentel ennek az eseménynek. Legelső énekem, Pályámnak társai, Tinéktek szentelem. (Petőfi Sándor) A „Vasárnapi könyvtár” egy egész füzetet szentel Simonyi életének. (Vas Gereben) || b. (átvitt értelemben) Vminek, vkinek szenteli magát: elhatározza, hogy egyetlen célt v. személyt szolgál minden erejével. (régies, választékos) Istennek szenteli magát: pap, szerzetes, apáca lesz. Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: beszentel; felszentel; megszentel; nekiszentel; rászentel.
szentelés; szentelő; szenteltet.
