szentencia
szentencia [ë-ë v. e-e v. e-ë] főnév ..iát, ..iája, (népies, kissé régies) sentencia (régies írva: sententia is)
1. (régies, bizalmas) (Értékelő) ítélet, vélemény; határozat, végzés. Kimondták a végső szentenciát. Apám kimondta a szentenciát. „Erdész lesz belőled.” (Mikszáth Kálmán) || a. (jogtudomány, régies) Bíró(ság)i ítélet. Kihirdeti a szentenciát; kimondja rá a szentenciát. Leterítik nekem A fekete könyvet. Abból olvassák ki Az én sentenciám. (népköltés) Alá van írva a halálos sententiája. (Mikszáth Kálmán)
2. (választékos) Erkölcsi tanulságot, általános igazságot kifejező velős, jeles, bölcs mondás. Fiam szentenciákban beszél. (Vas Gereben)
szentenciájú; szentenciás.
