szenved
szenved [e-e] ige -tem, ett, jen [e, ë, ë]
1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Ember, állat> huzamosabb időn át kínzó fájdalmat érez; testi v. lelki fájdalomtól gyötrődik. Némán szenved; sokat szenved. A beteg nagyon szenved. Keményedj meg, szívem! megtanúltál te már szenvedni. (Csokonai Vitéz Mihály) Gusztáv örökké csak szenvedni tud, és sohasem tud akarni. (Péterfy Jenő) Jóról és rosszról nem gondolkozom, | csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila) || a. tárgyatlan Vmiben szenved: huzamosabb ideig vmely kínzó állapotban, kül. bajban, betegségben van. Gyomorrákban, görcsös fejfájásban szenved. A középkorú úriember álmatlanságban szenvedett. (Krúdy Gyula) Évek óta ideges gyomorbajban szenvedett. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmiben szenved: <ember, dolog> vminek hátrányát, kellemetlenségét érzi v. mutatja; vmely hiba mutatkozik vele kapcsolatban. Pénzzavarban szenved. Az üzem sokáig fonalhiányban szenvedett. Az ostromlott város lakói élelmiszerhiányban szenvedtek. Színészeinknek, kik ezen hibában [= a magyartalan hadarásban] szenvednek, naponként kellene valamit… vagy magokban, vagy egymás között felolvasni. (Vörösmarty Mihály) A lap kézirathiányban szenved. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmilyen mániában szenved: vmilyen szenvedélye, gyak. vmilyen kóros rögeszméje van. Utazási mániában szenved. Üldözési mániában szenvedett.
3. Vmit szenved: vmely testi sérülés, fájdalom v. betegség éri. Agyrázkódást, csontrepedést, gázmérgezést szenved; zúzódás(oka)t szenved; nagy fájdalmakat szenved. Belső sérüléseket szenvedett. Veszedelmes csontrepedést szenvedett a térde kalácsában. (Jókai Mór) [Az öreg asszony] homlokán nagyobb, bal térdén kisebb… zúzott sebeket szenvedett. (Kosztolányi Dezső) A csecsemő | is szenvedi, ha szül a nő. (József Attila) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Ember, állat, dolog vmely kárt, súlyos állapotot, szerencsétlenséget> elviselni kénytelen; vmi baj, hátrány éri. Börtönbüntetést szenved; → hajótörést szenved; jégkárt szenved; éhséget, ínséget, szomjúságot, szükséget szenved; hiányt, rövidséget, vereséget, veszteséget szenved. A tagosításkor senki sem szenvedett hátrányt. Valamiben rövidséget szenvedtem – apád engem megkárosított. (Vas Gereben) Ti csak fegyvert kivántok. Míg annyi tárgyban szenvedtek hiányt. (Madách Imre) Ez időben sok veszteséget szenvedtek az ozmanlik [= az oszmán törökök] a keresztyének fegyverei által. (Jókai Mór) || b. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult, többnyire fölöslegesen körülményeskedő kifejezésekben, szókapcsolatokban.> Csorbát szenved vmi: vereség, hiány ér vmit; (hivatalos) késedelmet szenved: késik <az ügy elintézése>; (sajtónyelvi) nem szenved kétséget*: egészen, bizonyos, kétségtelen. Oka vagy annak, hogy a hatalmas szultán fegyverei csorbát szenvedének. (Jókai Mór) [Az adminisztrátor] tekintélye a német hajómunkásokkal… való szelíd bánásmódja miatt némileg csorbát szenvedett. (Kuncz Aladár)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vmi vmit szenved: vmely anyaggal, elvont dologgal történik vmi, ami lényegét, állapotát megváltoztatja. (vegyi ipar) Részleges bomlást szenved: <vmely anyag külső hatására> részben elemeire bomlik; → változást szenved.
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies, választékos) <Ember, dolog> kisebb értékű lesz; megfogyatkozik, csökken. Vilmának minden ártatlansága mellett jó híre szenvedett. (Eötvös József) Nem mondom, hogy nem szenved a mű az erősebb kitételek halványítása által. (Arany János) || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Növény> fejlődésében elmarad. A vetés sokat szenvedett a szárazságtól.
6. tárgyas (régies) <Ember vmely vele szemben megnyilvánuló méltatlanságot v. kellemetlenséget> tűr; elvisel. Elszánta magát, hogy a püspöknek haragját békével szenvedi. (Vas Gereben) Mért szenvedi most, hogy e goromba ripők fültövön csapja? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
7. (kissé régies, választékos) Vkit, vmit nem szenvedhet v. (ritka, régies) nem szenved: nem szíveli, nem szereti; (ki) nem állhatja. Miért tetteti magát, lelkem, mintha csakugyan nem szenvedhetné [az öcsémet]? (Eötvös József) Az ily komisz packázást… nem szenvedhetem. (Arany János) || a. tárgyas (ritka, régies) <Állító mondatban.> Szenvedhet vkit, vmit: szíveli, szereti, kedveli. Ha egy kicsit szenvedhetnek, … ne mondják nekem ezt többször. (Vas Gereben) Mindkettő igen szenvedhette a borocskát. (Vajda János)
Igekötős igék: átszenved: elszenved; keresztülszenved; kiszenved; megszenved; végigszenved.
szenvedékeny; szenvedett; szenvedtet.
