szenvedélyes
szenvedélyes [e-e-ë] melléknév -en, ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, akin gyak. elhatalmasodik a szenvedély (1, 2), aki szenvedélyein (1, 2) nem szokott v. nem tud uralkodni. Szenvedélyes ember. Mihaszna! Az erőt ásta benső féreg: büszke, szenvedélyes, versengő vezérek. (Arany János) [Katona József] férfikorában kevés szavú, de szenvedélyes, áradó kedélyű, de önmérséklő. (Gyulai Pál) || a. Ilyen emberre jellemző. Szenvedélyes hang; szenvedélyes vita. Szenvedélyes mozdulatokban tör ki. Az ifjú szenvedélyesen felelt. (Eötvös József) Szenvedélyesen csap az asztalra tenyerével. (Kemény Zsigmond) || b. (ritka) Olyan <dolog, alkotás, mű>, amelyet erős szenvedély(ek) (1–2) v. hat(nak) át, amelyben erős szenvedély(ek) nyilvánul(nak) meg, ill. ilyen hangulat fejeződik ki. Ez a regény [= A falu jegyzője] hasonlíthatatlanul szenvedélyesebb, … mint a Karthausi. (Péterfy Jenő)
2. Szokatlanul nagyfokú, az átlagos mértéket meghaladó, minden korlátot elvető, heves <vágy, érzelmi megnyilatkozás>. Szenvedélyes gyűlölet, szerelem; Petőfi szenvedélyes hazaszeretete. Görcsös, szenvedélyes zokogás szaggatott. (Kaffka Margit)
3. Vmivel nagyon szívesen, áldozatok árán is foglalkozó, vmely foglalatosság (sport, szórakozás stb.) iránt szinte ellenállhatatlan hajlamot érző <személy>. Szenvedélyes játékos, képgyűjtő, olvasó, vitatkozó. Nem éppen kitanult csalók, hanem könnyelmű fickók kiszámították, hogy a szenvedélyes játékos se lát, se hall. (Vas Gereben)
4. Szenvedélyesen: a) szerfölött, mindennél jobban, mindent vállalva. Szenvedélyesen szeret vkit. Fölötte szenvedélyesen szerettem. (Eötvös József); b) nagy hévvel és nagymértékben. Szenvedélyesen szereti az irodalmat, a zenét. Szenvedélyesen gyűjti az érmeket. Szenvedélyesen esküdöztem, hogy mindenre pontosan emlékezem. (Karinthy Frigyes) Milyen | boldogan, milyen szenvedélyesen | tárgyaltak a szoknyáikról a nők! (Szabó Lőrinc)
szenvedélyesség.
