szenvtelen
szenvtelen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb, [e] (választékos, néha kissé rosszalló)
Közönyösséget kifejező, semmi indulatot, érzelmet el nem áruló, érzéketlen <személy>. Szenvtelen ember. Szenvtelen csak a lovag marad. Szó nélkül… tovább rakosgatja kártyáját. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen személyre jellemző, rávalló <magatartás, megnyilatkozás, arckifejezés>. Szenvtelen beszéd, hang; szenvtelenül bámul. Az excellenciás úr…, rideg, szenvtelen arcát némán fordítá felénk. (Mikszáth Kálmán)
szenvtelenség.
