szépít
szépít ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni)
1. tárgyas <Emberi alkotást> folyamatosan szebbé, ékesebbé tesz. Szépíti a kertet, a lakást, a várost. || a. (tréfás) Szépít vkit, vmit: <személy> vkinek a haját, arcát, öltözékét, általában külsejét vminek alkalmazásával, vmilyen beavatkozással éppen csinosabbá teszi: piperézi. Szépíti magát. Most szépítik a menyasszonyt. Engem ne szépítsen kozmetikus! De sokáig szépíti a frizuráját! || b. tárgyas (tárgy nélkül is) Vmi szépít (vmit): vminek az a tulajdonsága, hogy hatásával (fokozatosan) szebbé teszi vkinek a külsejét. Ez a kenőcs szépíti a bőrt. Azt hiszi, hogy a festék szépíti az arcot. A boldogság, az öröm szépít. || c. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi szépít (vkit, vmit): szépnek, ill. szebbnek láttatja, mutatja, előnyösebb színben tünteti fel. Add nekem a te szemeidet, Kék látásod, mely mindig épít, Mindig irgalmaz, mindig szépít. (Ady Endre)
2. tárgyas (átvitt értelemben) <Kellemetlen tényt, történést> úgy mond el, hogy a valóságnál előnyösebbnek, ill. kevésbé súlyosnak tünteti fel. Szépíti a hibát; szépíti a nyers igazságot. De mindek szépítsem a dolgot? Igen szeretném, ha írnál nekem sokat pesti élményeidről; persze nem szépítve e dolgot. (Tompa Mihály) Bünöd magad beismeréd Igazszívű lovag gyanánt, Nem szépitéd. (Jókai Mór)
3. tárgyas (rendsz. igenévi alakban) (átvitt értelemben) <Durva v. illetlen kifejezést> kevésbé durva, enyhébb szóval v. kifejezéssel helyettesít. Csak szépítve merem elmondani.
4. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) (átvitt értelemben is) Szépít vmin. Bizonyos mértékig szebbé, enyhébbé tesz vmit. Ezen még szépítsünk egy kicsit!
Igekötős igék: kiszépít; megszépít.
szépítés; szépítetlen; szépített; szépítget; szépíthető; szépíttet.
