szeplős
szeplős [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Szeplőkkel (1) borított <személy, testrész>. Szeplős arc; szeplős fiú. Szóláshasonlat(ok): szeplős, mint a → pulykatojás. Egy csizmás, lompos, vörös szeplős legény bandukolt elő. (Krúdy Gyula) Bronzvörös hajú, sovány nő volt, csontos orral, sápadt, szeplős arccal. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka) Szeplőkkel (2) tarkázott, pettyes <tárgy>. Szeplős levél, tojás.
szeplősödik; szeplősség.
