szerb
szerb [e] főnév és melléknév
I. főnév -et [ë v. e], -je [e]
1. A szerbek: tömegében Jugoszlávia keleti részén, főleg a Drina és a Morava folyók között lakó, déli szláv nyelvet beszélő nép. A szerbek évszázadokig éltek török uralom alatt. [A címerben] Kardos kar jelenté Róma birodalmát, | Vadkan feje s négy hold a szerbek uralmát. (Arany János) || a. (egyes számban) E néphez tartozó személy, kül. férfi. A szlavisztikai kongresszuson több szerb is részt vett.
2. E nép nyelve. Szerbre fordít vmit.
II. melléknév -ül
1. A szerbek (I. 1) közé tartozó <személy>, szerbekből álló <csoport>. Szerb férfi, nő paraszt; szerb lakosság, nép. Apja Zentán polgármester volt, anyja szerb családból származott. (Kuncz Aladár) A szerb tamburás éppen abbahagyta a játékot. (Babits Mihály)
2. A szerbekre (I. 1) jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használt, náluk szokásos. Szerb konyha, nyelv, viselet. Egy szerb dalt próbált eldúdolni, a kedves kis Petrovicsné gitárral kísérte. (Mikszáth Kálmán)
3. A szerbek történeti élete folyamán létrehozott. Szerb háziipar, irodalom, népballada.
4. Szerbül: szerb nyelven. Beszél és ír szerbül.
