szerel
szerel [e-e v. e-ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Szerel vmit: azzal van elfoglalva, hogy vmely készülék, gép, építmény alkatrészeit, darabjait összeállítja, hogy ezzel elkészítését befejezze, és használatra alkalmassá tegye. Kerékpárabroncsot, kilincset, kutat, lövedéket, mikrofont, rádiót, zárat szerel. A traktor motorját szerelik. Már szerelik az új centrálét. || a. (tárgy nélkül) Egész nap szerelt. Szerel valahol. A mederpillér fölött szerel. Az épületben szerel. A golyóscsapágyon szerel.
2. Szerel vmit: azzal van elfoglalva, hogy a víz-, gáz-, villany. stb. vezeték elemeit elhelyezi, a berendezésnek rendsz. épületen belüli összeállítását végzi. Most szerelik a telefont, a villanyt, a vízvezetéket.
3. Vmire szerel vmit: vmire állandó v. ideiglenes rendeltetésű elemeket szereléssel éppen fölerősít; azt a munkát végzi. A terem sarkába hangszórót szerel. A pillérekre szerelik a híd vasszerkezetét. Alvázra szerelik a vagon szekrényét. Rugós alapzatra szerelik a tengelyt. Kivette a vízhordó dézsából a keresztrudat…, mert erre a rövidre még két hosszú volt szerelve. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyas (sport) <Játékos az ellenfél csapatának vmely tagját> támadásban megakasztja azzal, hogy a játékban haszn. labdát v. korongot megszerzi, elveszi tőle. Szabályosan, ügyesen szereli a csatárt. || a. (sport) Partra, szögletre szerel vkit: úgy szereli, hogy a labda az oldalvonalon, ill. az alapvonalon kívülre kerül.
5. tárgyatlan (vasútügy) <Mozdony> éppen akkor vizet és szenet vesz föl. Az állomáson most szerel a mozdony.
Igekötős igék: átszerel; beszerel; felszerel; kiszerel; leszerel; összeszerel; rászerel; széjjelszerel; szétszerel.
szerelget; szerelhető; szerelt; szereltet.
