szerencsés
szerencsés [ë-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, akinek kedvez a szerencse (1), akit kísér a jó szerencse. Szerencsés ember; szerencsés a játékban, a házasságban; szerencsés minden vállalkozásában. Szerencsésnek mondhatja magát. (szójárás) Aki szerencsés (ill. szerencsétlen) a → kártyában, szerencsétlen (ill. szerencsés) a szerelemben. || a. Olyan <személy>, akit vmely szerencse (3) ért. Szerencsés volt, már megint nagyobb összeget nyert.
2. Nagyon jól sikerült; leleményességre, ügyességre valló, a célnak megfelelő, találó. Szerencsés kifejezés, megoldás, ötlet. Ez az eljárás nem volt éppen szerencsés. A Pope epigrammája nem talált még eddig nyelvünkön szerencsés fordításra. (Csokonai Vitéz Mihály) Az őrültség eltalálja, mit az értelem… nem birna oly szerencsésen megoldani. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. Szerencsével, sikerrel történő, baj szerencsétlenség nélkül végbemenő <esemény, vállalkozás>. Szerencsés út, utazás; szerencsés utat ←! Szerencsésen végződik. Szerencsésen befejezte munkáját. Szerencsésen megérkezett. Édes néném,… mi ide érkeztünk ma szerencsésen. (Mikes Kelemen) Élj szerencsésen, s ne felejts el engem! (Berzsenyi Dániel) Följutottak szerencsésen a várromhoz. (Jókai Mór) || a. A már meglévő baj v. veszedelem ellenére is súlyosabb, következmény nélkül v. sikeresen történő, lefolyó <kellemtelen állapot, esemény>. Szerencsés menekülés; szerencsésen esett: esés közben nem ütötte meg (nagyon) magát. Szerencsésen járt. Szerencsésen esett le a fáról, nem történt semmi baja. || a. (népies) <Köszönésekben, üdvözlésekben:> Szerencsés jó estét! Szerencsés jó reggelt (kívánok)! Szerencsés jó estét kívánok, uraim. (Jókai Mór)
4. Vmely szempontból nagyon kedvező előnyös. Szerencsés alkalom, lehetőség, véletlen; szerencsés természete van. Nekem igen szerencsés modorom van. (Tolnai Lajos) Az írót csak az teszi, hogy tud-e írni és van-e mit írnia, a hírlapírót pedig ezenkívül, vagy akár enélkül is, egészen másféle tulajdonságok: a szerencsés megjelenéstől vagy a jó modortól kezdve az élelmességig. (Ambrus Zoltán) || a. Szerencsés keze van: minden, amihez hozzáfog, sikerül neki. || b. <Babonás hiedelem szerint:> Szerencsét hozó, jelentő. Szerencsés órában; szerencsés csillag(zat) ← alatt született. Fölösmeré legott a szerencsés percet. (Mikszáth Kálmán)
5. (tréfás, gúnyos) szerencsésen: rendkívül ügyetlenül, ostobán. Szerencsésen el is puskázta a dolgot. Szerencsésen elfelejtkeztek arról, amit mondott nekik. Sándor öcsém… az első fogást szerencsésen a kaputja ujjába öntötte. (Jókai Mór) Olyan zavarba jött, hogy elkezdett minden zsebében kutatni, s végre is szerencsésen kifordította az összes pénzét a földre. (Móricz Zsigmond)
6 (elavulóban, finomkodó) <Udvariassági szólásformákban:> olyan <személy>, aki vmely helyzetet, alkalmat a maga számára különösen kedvezőnek, előnyösnek, jólesőnek érez. ill. mond. Voltam olyan szerencsés, hogy láthattam őt. Én voltam szerencsés őt a magyar irodalomba bevezethetni. (Jókai Mór) E percben szerencsés vagyok kedves… hajlékodban megjelenni. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ek, (-e) [ë, e] Szerencsés személy. Irigyli a szerencsést.
