szerencsétlen
szerencsétlen [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, ebb [e]
1. Olyan <személy>, akinek nem kedvez a szerencse, akit üldöz a balszerencse. Szerencsétlen vmiben; szerencsétlen flótás←. (szójárás) Aki szerencsés (ill. szerencsétlen) a → kártyában; szerencsétlen (ill. szerencsés) a szerelemben. Szerencsétlen volt világéletében, semmi sem sikerül neki. Jaj, de szerencsétlen vagyok! Olvastam a Divatcsarnokot, melyet te, szerencsétlen furulyás, talán csak híréből ismersz. (Arany János) Jó fiú, de szerencsétlen a szerelemben. (Tolnai Lajos) Jó leány volt, szép is, de szerencsétlen, nagyon csúnya betegségben halt meg szegény. (Ady Endre) || a. (rosszalló v. gúnyos) Olyan <személy>, aki vmilyen tettével bajba, kellemtelenségbe keveri magát. Mit tettél, te szerencsétlen alak!
2. Más miatt, vkinek a magatartása következtében előbbi állapotához, helyzetéhez képest hátrányosabb, kedvezőtlenebb helyzetbe került <személy>. Sajnálom őt – egy gépkocsivezető vigyázatlansága tette szerencsétlenné. || a. (népies, régies) Szerencsétlenné tesz vkit: <leányt> teherbe ejt. Mikor szerencsétlenné tette [a leányt], otthagyta. (Mikszáth Kálmán)
3. Bajjal, csapásokkal, nyomorúsággal járó, szerencsétlenséget (1–2) hozó; súlyosan kedvezőtlen. Szerencsétlen állapot, helyzet, idő, kor(szak). || a. <Babonás hiedelem szerint> szerencsétlenséget hozó, jelentő. Szerencsétlen szám; szerencsétlen órában ← született.
4. Balsikerrel végződő, kedvezőtlen végű, kimenetelű. Szerencsétlen eset, próbálkozás, vállalkozás. Szerencsétlenül járt. || a. Rosszul sikerült, a célnak meg nem felelő. Szerencsétlen házasság: boldogtalan h.; szerencsétlen kifejezése, megoldás ötlet. Én meghalnék bánatomban, ha ezt látnám, hogy a házasságtok szerencsétlen. (Gárdonyi Géza) || b. Gyászos, szomorú körülmények között bekövetkezett. Szerencsétlen véget ért. Úgy lelte szerencsétlen halálát, hogy szállást rendezett a távollevő nejének. (Mikszáth Kálmán)
5. Tragikus körülmények között, hirtelen, véletlenül meghalt v. megsebesült <személy>. A szerencsétlen ember holttestét nem sikerült megtalálni. A szerencsétlen amerikai nő holttestét nem szállították haza, hanem ott hantolták el a szép latin temető sötét ciprusai alá. (Hunyady Sándor)
6. (gúnyos) Olyan <személy>, aki mindenhez ügyetlenül fog; gyámoltalan, mamlasz, ügyefogyott. Micsoda szerencsétlen alak ez! || a. (gúnyos) Gyatra, silány <dolog>. Már égett egy kis szerencsétlen tűz, s egy fiatalasszony már kopasztotta a két csirkét. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ek, -je (-e) [ë, e, e] Szerencsétlen (I. 1–2, 5–6) személy. Sajnálom a szerencsétlent. Szólnom kell a szerencsétlennel, mielőtt meghal. (Eötvös József) Hallgass, szerencsétlen! (Szigligeti Ede) Az író nem nyálkás alakokat akart teremteni, hanem mély érzelműeket, nem ingatag, jellemtelen embereket, hanem csak szerencsétleneket. (Péterfy Jenő)
