szeretet
szeretet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vmely személy, dolog vonzó tulajdonságainak felismeréséből v. természetes kapcsolatokból eredő érzés, amely ragaszkodásban, gyöngédségben, a másik javának őszinte kívánásában és a saját érdekeinek a másikéval való azonosításában, ill. neki való alárendelésében nyilvánul meg. Anyai, baráti, gyermeki szeretet; felebaráti szeretet; szülői, testvéri szeretet; odaadó, rajongó szeretet; a haza iránti szeretet; a szegények szeretete; szeretetébe fogad vkit; példás szeretetben élnek; megtart vkit szeretetében; szavai szeretetből fakadnak; szeretetből tesz vmit; szeretetre méltó egyéniség, ember; szívünk egész szeretetével; szeretettel csügg vkin, vmin; szeretettel viseltetik vki iránt. Minden szeretet Amint idővel támad; úgy idő Mérsékli lángját és hevét. (Arany János–Shakespeare-fordítás) De folyton-gyors kerékként forgatott | vágyat és célt bennem a Szeretet, mely | mozgat napot és minden csillagot. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. <Meleg családi v. baráti kapcsolatra utaló, kül. levélszöveget befejező kifejezésekben, állandósult szókapcsolatokban.> Szeretettel csókol, köszönt, ölel, üdvözöl. || b. <Túlzottan udvariaskodó, modoros kifejezésként.> Kérlek, kérem szeretettel: k. szépen. || c. (vallásügy) <A kereszténység tanítása szerint> Istennek az emberiség iránti állandó, tevékeny és hathatós jóakarata, amely főképpen a teremtésben, a gondviselésben és a megváltásban nyilvánul(t) meg. || d. (vallásügy, választékos) <Keresztény szóhasználatban:> a szeretet vallása: a kereszténység.
2. Ennek külső kifejezése, főleg féltő gyöngédség, gondosság. Szeretettel fogadják. Nagy szeretettel veszik körül a látogatót. Szeretettel teli pillantást vet a gyermekre.
3. Vminek előnyben részesítése, kedvelése öröm a vele való foglalkozásban; a szeret (4) igével kifejezett érzés. A munka, a művészet szeretete; szeretettel fog, lát vmihez; különös szeretettel művel vmit. Nagy szeretettel festi a képet. Nem a foglalkozásunk boldogít, a foglalkozásunk szeretete boldogít. (Gárdonyi Géza) || a. Vágy, hogy vki vmit birtokoljon, öröm, hogy vmi az övé. A vagyon, a pénz szeretete.
4. (régies, irodalmi nyelvben) Szerelem (1) Az én hűségemnek tartozik a te szereteted egy jutalommal. (Csokonai Vitéz Mihály) Azt teszem, amit a hoppon maradtak, akik szeretetük tárgyát hiába ostromolják: némán kullogok utána, figyelem, lesem. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. szeretetérzés; szeretethiány; 2. előszeretet; emberszeretet; hazaszeretet; honszeretet; igazságszeretet; közszeretet; majomszeretet; önszeretet; rendszeretet; ügyszeretet; vendégszeretet.
szeretetű.
