szertartásos
szertartásos [ë v. e] melléknév -an, -abb
1. (választékos) A társadalmi v. a hivatali életben követett szertartásoknak, formáknak, formaságoknak megfelelő, őket követő <magatartás, cselekedet>. Szertartásos főhajtás, kézfogás, köszönés. A vőlegényem volt az első férfi, aki szertartásosan… megcsókolta az én leányos gőgös számat. (Kaffka Margit) Hilda… elbúcsúzott a vendégétől, ki szertartásosan csókolt kezet. (Kosztolányi Dezső)
2. (választékos) Az előírásokat, formaságokat, aprólékosan megtartó, mereven ünnepélyes <személy>. Fagyos és szertartásos volt a látogató. || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Szertartásos szavakat mond. Szertartásos szigorral tartá magát a néma tanúk szerepéhez. (Kemény Zsigmond) A hangja olyan lágy és szertartásos volt, mint egy szent lovagé. (Krúdy Gyula)
3. (választékos, rosszalló) Csak formaságokban megnyilvánuló, tartalmatlan, üres. Szertartásos bók, udvariasságok. Elvégezte a szertartásos látogatásokat.
4. (ritka, régies) A liturgiához tartozó, vele kapcsolatos, rá emlékeztető. Szertartásos ének. Amen! szólt Barnabás diák csaknem szertartásos hangon. (Kemény Zsigmond) A mennyasszony… várt az oltár előtt, pedig már a szertartásos fátyollal is le volt takarva. (Jókai Mór)
szertartásoskodik; szertartásosság.
